Lassan három hónapja már, hogy munkát keresek a film industry-ban, és jóval nehezebb, mint gondoltam. Így, hogy az internship nem valósult meg, kevés tapasztalattal rendelkezem a területen és ez hátrány, amit azzal igyekszem ellensúlyozni, hogy rengeteg helyre jelentkezem. Türelem és kitartás játéka ez, mégis, megvan az a szépsége, hogy széles a horizont, és megannyi lehetőség áll előttem. És még a következő lehetőség sem az út vége, ki tudja megmondani, merre terel a felsőbb akarat, milyen tapasztalattal kell még gazdagodjak. Tisztán látom a célt, hogy merre akarok haladni, de az odáig vezető út nem biztos, hogy egyenes.

Most egyszerre olyan, mintha gyorsan és lassan telne az idő. Sok nap nagyon hasonló, de van amikor nagyon mélyre visz, és az idő kitágul.

Bizakodás és bizonytalanság váltogatja egymást, kapaszkodók és szabadesés, lelkesedés és letörtség, majd újra tovább, ahogy a türelmes halász kimegy mindennap a tengerre és teszi a dolgát. 

Az ilyen átmeneti időszakoknak mindig megvan a többet vissza nem térő varázsa, az így is, úgy is lehet, de tudom, hogy jobb lesz, mint ami volt, akkor is, ha nehezebb. Mert elkezdeni valamit szinte nulláról mindig a legnehezebb, amíg elég felhajtóerő keletkezik ahhoz, hogy az egész elindulhasson. 

Mindig lesz, aki le akar beszélni, aki türelmetlen, aki nyomaszt, de ezek ellen immunisnak kell lenni és csendben tenni tovább ami az adott cél eléréséhez szükséges. Senki sem ismeri/érti jobban a saját útját, mint önmaga. A többi ember általában önmagából indul ki vagy spekulál. Aki ért, az rendületlenül támogat. És mindig belőlük lesz a kevesebb.

Just keep on keeping on.