A befektetés szóról sok embernek pénz, üzleti lehetõség jut eszébe. Amire azonban ritkábban asszociálunk, annak semmi köze anyagi, vagy szellemi javakhoz. Az emberi kapcsolatainkba való befektetésre célzok. Ami valljuk be, sokkal fontosabb, mint bármi más... mégis hajlamosak vagyunk kevesebb jelentõséget tulajdonítani neki, rosszabb esetben elhanyagolni.

Úgy gondolom, hogy idõt és energiát fektetni kapcsolatainkba esszenciális fontosságú ahhoz, hogy boldog életet éljünk. Egymásnak, egymásért vagyunk, és ha minden borul is az életünkben, ha van kihez fordulni, az valódi kincset ér. A "végén" úgyis minden anyagi dolog jelentõségét veszti, de az nem mindegy, kik állnak mellettünk, és milyen szívvel.

Könnyű lehet alábecsülni ezt, fõleg akkor, ha ilyen vagy olyan okból, de sok ember vesz körül a mindennapokban. Miért is gondolkodnánk ennek fontosságán, hiszen annyira "kézenfekvõvé" tud válni, hogy ott van nekünk a másik. 

Ami nem mindegy, az az, hogy ki marad meg. Az emberi kapcsolatok ugyanis viharosak, és csak az a hajó éli túl a tengert, aminek erõs a szerkezete. Ahogy az élet dobja a keményebbnél keményebb helyzeteket, szűkül azoknak a köre, akikre igazán számíthatunk.

A szeretet az alap, de önmagában nem elég. Szerethetjük mi a kertünket, de ha nem megyünk ki rendszeresen gondozni, pusztulásnak indul. Az adok-kapok elengedhetetlen. Még a legönzetlenebbnek hitt emberi kapcsolatainkban is vannak rejtett elvárások.

Persze ez nem meglepõ. A sejtjeink is folyamatosan információt, anyagot, energiát adnak át egymásnak - semmi sem működik kölcsönhatás nélkül. Azt pedig tudjuk, hogy az elizolálódott sejtek semmi jót nem okoznak a szervezetnek.

Ahogy a sejtjeink, mi is össze vagyunk kötve egymással energetikailag. Ápolni, gondozni ezeket a kapcsolódásokat az egyik legnagyszerűbb dolog, amit tehetünk magunkért, és másokért.