Mi lehet a titka a hosszú együttélésnek, a megújuló kapcsolatoknak?

Kit ne foglalkoztatna a kérdés. Mindannyian el akarjuk kerülni a fásultságot, unalmat, közönyt, érzéketlenséget, izoláltságot. Mégis, ezek közül mennyi jellemző számtalan emberi kapcsolatra. Milyen szomorú, pedig biztosan nem így indult. Mi változik - vagy nem változik? Mi hiányzik, vagy miből lett épp túl sok? Csak a "régi szép idők" vannak, vagy ott a szépség a jelenben és a várakozás a jövőre nézve?

Azt hiszem, egyik alapvető és állandó vágyunk, hogy különlegesnek érezzük magunkat. Újra és újra. Ha ezt egy idő után nem érezzük, akkor - lehetőségeinkhez mérten - keresni kezdjük. Megvan-e az a figyelem, ami időről időre éreztetni a másikkal, hogy különleges?

Fontos a megújulás is. Bármilyen klisészerűen is hangozzék, a világ folyamatosan változik - elengedhetetlen, hogy mi is így tegyünk. Egymás mellett újra és újra megújulni pedig izgalmas és szórakoztató is egyben. A felfedezés öröme mindig megmarad.

Amit harmadik pillérnek gondolok, az a kommunikáció. Az elfojtott, elhallgatott sérelmeknél kártékonyabbat aligha lehetne megnevezni. Van, aki azonnal robban, van aki a megfontoltan átgondoló, de bármi is jelemezzen minket, minden jobb, mint "nyelni egyet", és elhallgatni ami fáj.

Nálad melyik pillér erős és melyik ingatag?