Külső hatás következtében - például ha belép valaki az életünkbe, vagy történik velünk valami váratlan esemény - gyakorta kényszerülünk arra, hogy változtassunk az életünkön, másképp csináljuk, ahogyan eddig.

Mi van azonban akkor, ha a változás szükségessége belülről érkezik? Ha nincs semmilyen külső esemény, ami ezt indukálná? Az élet halad, amerre halad, mi azonban égető szükségét érezzük annak, hogy újra friss szemmel tudjunk nézni életünkre. Párkapcsolatunkra, hivatásunkra, de még a szenvedélyünkre is. Újra könnyedséggel, lazán tudjuk venni a különböző területek adta kihvásokat. Ha ezeken a területen régebb óta nincs változás, akkor mégis bennünk mi az, ami változik, ami miatt a kezdeti friss látásmódunk "kormos" lesz? Miért rakódnak rá rétegek?
Megszokás, kiszámíthatóság, kimondatlan dolgok, prekoncepciók, előítéletek. Ha ezektől már elég kormos lesz a lencse, akkor joggal ébred fel bennünk a vágy arra, hogy ezt "letisztítsuk". Megújítsuk a látásmódunkat, ami pedig megváltoztatja a hozzállásunkat és a tetteinket is. 

Úgy gondolom, ez a fajta tisztítás esszenciális abban, hogy valami, vagy valaki mellett hosszabb távon tudjuk elkötelezni magunkat. A belelazulás, könnyeddség, frissesség, ahogy a kezdetek kezdetén volt. Ez nem egyszerű - sőt, úgy gondolom, ez sokkal nehezebb, mint kapaszkodót keresni, és külső hatások eredményeként csavarni életünk menetén. A munka része ott kezdődik, hogy számba vesszük, mi az, ami rárakódott, és megvizsgáljuk, hogy miért rakódott rá? A letisztítás folyamata valójában egybeesik azzal, hogy figyelünk rá és teszünk azért, hogy mostantól másképp legyen, aminek lennie kell. Megkeresni azt, hogy mi az, ami eredetileg örömet okozott? Hogyan tudunk újra arra fókuszálni, és nem adni teret a félelemnek, kétségnek, frusztrációnak?

Ez egy kihívásokkal teli, de izgalmas út, ami sok régi újrafelfedezésével jár. A kulcs a mindennapokban történő alkalmazásában van, ehhez pedig inspirációt és kitartást kívánok mindenkinek!