A 75., számomra azonban az első Festival de Cannes spirituális jelentőséggel bír. A felismerésem úgy fogalmaztam meg, hogy 'my religion is Cinema; my Mecca is Cannes; and my churches are the movie theaters'. 

Soha ezelőtt még nem éreztem azt, hogy ennyire ott a helyem valahol, elememben vagyok, és folyamatosan azt csinálhatom, amit élvezek. Cannes-ban nem az a helyzet, hogy van a mindennapi élet, ami közben néha belefér egy filmezés, hanem folyamatosan filmeket nézek, ami közötti szünetbe csak nagyon limitált, hogy mi az, ami a külvilágból bejöhet. A hangsúly a folyamatos moziélményen van. Azt is felfedeztem, hogy számomra a filmek külön entitással bíró lények, amelyek megszólítanak, beszélnek hozzám. Egy hullámvasútszerű utazáson vezetnek végig, megpendítve minden húrt érzelmeim skáláján. Napi 5 film megnézése után a valóságérzékelésem is átalakul, és a saját életem is filmszerűvé válik, amelynek főszereplője én vagyok. 

Mindezt pedig áthatja a mozi közös ünnepe, és annak az újra és újra feltörő öröme, ahogy megosztjuk egymással élményünket, mit váltottak ki belőlünk a látottak, milyen gondolatok indultak el bennünk. Sok rövid riportot kellett írnom, amit aztán elküldtem és átbeszéltem a főnökömmel, Dena-val (akinek kiderült, hogy gyerekkori barátja is magyar volt). Az egész munkafolyamat nagyon laza volt, filmeket néztünk és beszélgettünk róluk, illetve néhány meetingen is részt vehettem sales agent-ekkel, akik pitch-elték nekünk a filmjeiket. Mondhatni ez álmaim munkája, magabiztosan látom a célt magam előtt, a bizonyosság fáklyája pedig megvilágítja számomra az utat és körbevesz fényével. Már látom materializálódni a gyermekkor vízióimat az utazásokról a nagyvilágban, mert egy olyan hivatást választottam, amivel valóra válthatom az álmaim. Tisztán látom, mi okoz örömet, mi tölt fel, és merre kell menjek. Hiszek abban, hogy a szerencsés csillagom továbbra is kitart és az Isten és/vagy az Univerzum segít és vezet engem.

Érzem, hogy egy metamorfózison mentem keresztül, és látom, mekkora potenciál áll előttem. Annak ellenére, hogy nincs átmenetileg munkám, biztonságban érzem magam, hogy rendben lesz minden, mert az utamon vagyok, és követem a vízióm. A World Cinema olyan ajtókat nyitott ki előttem, amit azt érzem, másoknak is meg kell, hogy mutassak. Mert fontos, hogy ezek a nagyszerű filmek minél több emberhez eljuthassak, és elmondhassák történetüket távoli országokból, világokból, új horizontokat nyitva bennünk.