Fiatalság

Valójában addig élvezzük igazán az életet, amíg mindenre valami teljesen újként és lehetőségekkel teliként tudunk tekinteni. Életünk bármelyik pontján is tartsunk éppen, tudjuk a hátralévő részére várakozással és izgalommal gondolni, és azt érezni, 'velem még bármi megtörténhet'.

Ameddig ez a hozzáállásunk megmarad, nincs mi miatt aggódni, mert bármit mutasson is a kor, a szellem fiatal marad, és megőrzi kíváncsiságát. 
A fiatalság tehát belső tudatállapotunkban dől el, ennek az elbillenése egyik, vagy másik irányba jelentősen befolyásolja azt, hogy mit sugárzunk kifelé.
Aki igazán lát, az felismeri az örökké égő tüzet, a szellemet, amelynek kíváncsisága és tudásvágya olthatatlan, elmúlhatatlan.

A szellemet azonban táplálni kell, és tered adni neki, hogy szárnyalhasson, és így láthassuk egyszerre a múltat, jelent, és jövőt. A változás folyamatos, ahogy a felhők úsznak az égen. A jelenlét azonban minden áthat, az időutazás fogalma tapasztalható valósággá válik. Minden egyszerre történik, és mégis ott a folyamatosság.



"Everything that happens will be something that you've seen before."