Már egy ideje nem számolom, hány alkalommal volt az egyetem befejezése óta, hogy majdnem megkaptam egy állást a film businessben. Az, hogy végül is közel 4 hónappal ezelőtt a Cineworldben kötöttem ki, nem várt fordulat volt.

Eredetileg egy egészen másik álláslehetőségen volt a fókuszom (amitől Cannes-ba való visszatérésemet reméltem), a moziba csak 'B' tervként jelentkeztem. Emlékszem, hogy miután az állásinterjút követően ott helyszínen föl is vettek, egy ideig bele se mertem élni magam, mert arra számítottam, hogy akármelyik pillanatban közölnöm kellhet velük, hogy végül is egy másik állást fogadtam el. (Ironikus módon, végül is felajánlották azt is, de nem olyan kondíciókkal, amit el tudtam volta fogadni, pedig az interjú miatt kihagytam a betanulós napom a Cineworld-ben.)

Így hát végül is elkezdtem dolgozni a moziban, ahol privát induction day-t kaptam, öltözőszekrényt (amire volt aki fél éve várt már) és fair bánásmódot managerektől és team memberektől egyaránt. Első igazi, hivatalos munkaviszonyom itt Angliában azt hiszem, a lehető legbarátibb körülmények között indult, és intenzíven emlékszem arra, hogy a kezdeti napokban madarat lehetett volna velem fogatni a hálától és az újdonság élményétől.

Persze azóta ez sokat csiszolódott, aki valaha dolgozott customer service-ben, tudja, hogy kevés dolog van ennél embertpróbálóbb. Amellett azonban, hogy rengeteg alázatot tanulok, sokat gondolkodom azon, mi a célja annak, hogy itt dolgozom, és a konstans jelentkezéseim ellenére miért nem sikerült továbbbra sem egy rendes, full-time állást találnom a film and TV business-ben.

Hasonlóan kicsit, ahogy a szerzetesek a buddhista templomokban, afféle szolgálatként fogom fel a mindennapi, repetitív, és véget nem érő teendőket, amivel a mozit, mint entitást fenntartjuk, ami emberek ezreinek ad örömet és adott esetben életet megváltoztató élményt. Végül is, a karrierfejlődésem során is arra törekszem, hogy olyan pozícióba kerüljek, ahol tudok dönteni arról, milyen történetek érjék el az embereket, mert tudom, hogy az Isten megáldott egy olyan látással, ami felismeri az értéket ami mások életét jobbá és gazdagabbá teszi. Szóval úgy fogom fel, hogy egy másik aspektusból, de a jelenlegi tapasztalatom is ezt szolgálja. A megadatott hatalmat, majd amikor eljön az ideje, a lehető legjobban és legbölcsebben fogom használni.

Mert most, életem ezen, átmeneti szakaszában tényleg a frontvonalból látom azt, miért jönnek az emberek moziba és milyen történetek hatnak rájuk a legerősebben. Mindezt tehetem egy remek csapatban, ahol érzem a tiszteletet és megbecsülést, és azt, hogy a legtöbbjükre számíthatok. Megismertem néhány igazán értékes embert, és függetlenül attól, hogy megmarad e bármelyikükkel a kapcsolatom, miután elvállalok egy új állást, szeretettel fogok gondolni rájuk, és mindig értékelni fogom a kemény munkát, amit végeznek. A munkát, amiből most kiveszem a részem én is, ameddig Isten úgy tartja, hogy itt van szükség rám.