31 èves lettem. Emlèkszem, mèg 29 voltam, amikor kiköltöztünk Angliàba. Először szálltunk le azon a kicsi reptéren, óvatosan szürcsölgetve kávénkat a borongós brit nyárban. Renit és Istvánt hívtuk, akik újabb tippeket adtak a “kinti” èlethez. Fèlve tettük meg első lépéseinket ebben az épülő metropoliszban, keresve a helyet, ami befogad majd minket.

Ami akkor “kinti” èlet volt, most már benti lett. Lassan másfél éve élünk itt, es belekerültünk az itteni èlet folyamàba. Megszerettük a levegő illatát.

Új időszámítás kezdődött itt. Fresh start. Valahol pedig a felnőtt életünk egy új szakasza.

Előző, 30. évem magas amplitúdókat hozott: veszteségeket, vészterhes időket és küzdelmet, de ugyanúgy szerelmet, szeretet, sikert és értékes új kapcsolatokat is.

Most még érzem, hogy a tartalékaim visszatöltésén vagyok, de hamarosan felbukkannak az új évtized lehetőségei és kihívásai.

Készen állok-e? Nem tudom. De ha visszagondolok, hol voltam 10 éve, akkor azért némi megnyugtatást ad, hogy abba az időszakban a legnagyobbnak gondolt traumákon és legnehezebbnek vélt időszakokon is átjutottam valahogy. Rázós volt? Igen. Próbára tett? Elégszer. Lenyűgözött? Számtalanszor.

Egyszer azt mondta nekem egy dj barátom, hogy az élet nagyon sokat tud adni, de csak akkor, ha ugyanannyit bele is teszel...

Ha valamit megtanultam, hát az, hogy minden amit elérünk, az tényleg csak rajtunk múlik, és ha kitartóak vagyunk az egész világ összefog, hogy a segítségünkre legyen.