Lediplomáztam. 

Igen, egy 3 évvel ezelőtt megfogalmazódott álom beteljesedett, és ugyan a rendhagyó graduation ceremony csak jövő januárban lesz, mégiscsak most érkezett el a pillanat, amikor az utam új fejezetet vesz. Ahogy István mondta, "Egy életszakasz vége és egy másik kezdete. Látszólag. Egyazon út mindkettő."

Augusztus van, és a hirtelen zuhogni kezdett esőt nézem bentről, a napfelkelte megnézését követően az ablakunkból. Hozzáteszem, ehhez hasonló kilátásunk még egyik lakásunkban sem volt. Lassan kezdem elhinni, hogy Angliában élünk. Sőt, még itt is fogunk, meglehet évekig még. Elkezdek egy Mesterszakot Szeptembertől Darryllel, a félig brit, félig skót jóbarátommal. Amiért azonban első körben kijöttem, az beteljesedett, megírtam az első feature film forgatókönyvemet és First Class-os diplomával végeztem. Szinte még mindig alig hiszem el... 

Most nyáron sajnos nem fogunk tudni hazautazni ezt megünnepelni. Hiányzik a család és a barátok, de érzem, hogy jó helyen vagyok. Amióta kijöttünk, kicsit olyan, mintha újraindult volna az életem. A nyelv és a kultúra új távlatokat nyitott meg, de sok mindent újra felfedeztem, ami magyarul, Magyarországon is fontos volt számomra. Talán itt az ideje kicsit belelazulni az ittlétbe. Tervezni, felfedezni. Lassan, de biztosan felkészülni a következő kihívásokra és lehetőségekre. Mi mindent tartogathat számunkra még ez a ország?