A férfi a volánnál ült, a nő mellette. Ahogy ott hajtottak az autópályán, mélyen egymás csillogó szemébe néztek. A változás örökkévalósága tükröződött a tekintetükben. Annak a tudata, hogy ezer dolgon keresztül mentek már együtt, és ezer dolgon keresztül fognak még ez után is. Bármit hozott is az élet, bármi változott is, ők mindig ott voltak egymásnak. Ez a pont, az örök körforgás egyetlen biztos pontja egymáshoz kötötte őket, az idő és tér végtelenjén túl. Egymás bukásainak és felemelkedéseinek közös tanúsága eltörpült e pillanat magasztossága mellett, mert minden pillanat azért született, hogy ehhez az egyhez elérkezzenek... és innen szemlélve minden játék volt csupán. Hasonló ahhoz, amikor a gyerekek veszik teljesen komolyan azt, amit csinálnak. Lelkükben e pillanatban fehér fény izzott fel, ami elhomályosította az elmúlás kitartóan fölöttük lebegő mementóját... ami azonban csak földi tükörképében félelmetes. Eredeti alakjában nem több, mint egy sárga léggömb, amely a Nap felé tartva csupán héját veszti el. Ők pedig ennek a "nagy" titoknak voltak boldog tudói.