Elfogadni a dolgokat olyannak, amilyenek. Örülni nekik, és nem megváltoztatni. Változtatni önmagunkon tudunk, és egyszerre csak változni fog velünk a környezetünk, majd nagyobb léptékben az egész világ is. Az akarat soha, sehova sem vezet, a dolgoknak egyszerűen megvan a maga idejük. Van egy olyan erő, ami jobban tudja, mikor, mire értünk meg, és minek kell jönnie. Érdemes bízni benne, mert ez az erő bölcsebb minálunk. Azt a hatalmas energiát, amit állandó jelleggel abba fektetünk, hogy megváltoztassuk magunk körül az embereket, esetleg fordíthatnánk befelé is - meglepődnénk, ez rövid idő alatt mekkora eredménnyel járna. Fölösleges száz szálat összefogni a kezünkben, mert így a figyelmünk szétesik. A szétszórt figyelem pedig nem hatásos. Hiába tűnik úgy, mintha jutna belőle mindnekinek... közben szétesik, szétfolyik minden. Ha nem tudjuk fókuszálni, hiába van rengeteg energiánk, olyan könnyen elhagy minket, mint amilyen könnyen jön. Azonban ha megtaláljuk a megfelelő irányát és tárgyát, egyből tapasztalható a változás és a fejlődés. A dolgok kezdenek úgy alakulni, ahogy mi szeretnénk. Az energia fókuszálása az egyik leghasznosabb képességünk, megfelelő bölcsességgel párosítva pedig legnagyszerűbb adományunk lehet. Egy állandó, belső fókusz felépítése pedig a legstabilabb pontunk, ami mindig "tartani" fog minket, bárminek is legyünk kitéve az életben. A támasz már bennünk lesz, és mi egész-séges emberként folytathatjuk utunkat, akinek már nincs szüksége külső "mankóra".