Sámántábor. Ami megmutatta, hogy a világ nem tartogat meglepetéseket számodra. Minden, amit történik Veled, azt Te vonzod be, legyenek azok helyzetek, emberek, történések, érzések, szavak,szavak, hangok, képek. Te teremted a tudatoddal a valóságot, Te teremtesz a gondolataiddal - akár pozitívakkal, akár negatívakkal. Minden egyes pillanatban fülön csíphető, mi az, amit kivált belőled egy helyzet, és ezzel a reakcióval Te milyen irányba görgeted tovább a valóság szekerét... és ez milyen újabb helyzetet teremt, ésígytovább, ésígytovább.. így megy ez a végtelenségig, mert egymást generálják ezek a folyamatok. Azt érdemes fontolóra venni, hogy minden, ami a világban van, az a Te tükröd - megmutat valamit belőled, választ ad valamelyik kérdésedre. Ezért érdemes minden tükröddel úgy bánni, ahogy önmagaddal bánnál - vegyünk például egy másik embert. Bármit is mondasz róla, teszel vele: önmagadnak mondod, önmagaddal teszed. A világ valóban egy nagy színpad, amelyben Te állítod fel a díszletet, és egyben Te vagy a főszereplő is. Úgy érdemes játszani, hogy ha felelőtlenül teszed, a saját élményedet rontod el, és nem lesz élvezetes az előadás. Azonban ha jól bánsz a szereplőkkel, kihasználod a díszlet adta lehetőségeket, és hű maradsz önmagadhoz, akkor olyan közel kerülsz a valósághoz, amennyire csak ebből a "szakmából" kifolyólag lehetséges. Szerintem érdemes ezeket végiggondolni, és mindig egy lépéssel az előtt a hang előtt járni, aki a történések forrását és megoldását sosem Tebenned, hanem a külvilágban keresi. Változz, és a világ is változik majd, mert a világ benned ölt testet, és rajtad keresztül nyer formát.

Bármi, amit teszel, annak helye van a világban, és épp ezért felelősséggel tartozol érte, miként látod azt, és merre mozdítod.