Olyan egyszerű ez a szó, nem gondoltam volna, hogy valaha is le tudom majd írni... ilyen egyszerűen.

Ha azonban egyszer ez bekövetkezett, egyszerre azon kapja magát az ember, hogy egyszerűbben látja a dolgokat, mert a sok fölöslegesség eltűnt az agyából, egyszersmind a jelenségek is tisztább valójukban tűnnek fel az orra előtt.

Szinte minden olyan egyszerre történt...

Pedig ez csak visszagondolva igaz. Valójában hosszú munka és sárban taposás eredménye (de nem bánom, minden elhagyott gyöngy csak az úton egy göröngy). Tény, hogy már-már (félve merek csak ilyet kimondani), de otthonra leltem. Nagyon magamra találtam a Pránanadis táborban. Elkapott az életérzés, vagy mifene, az állandó tennivaló, a dolgok rendszere, az emberek, a hagyományok, a rítusok és rituálék, a meditációk és leborulások, mandala rajzolás, építés, őrzés, avatás, utazás, kezelés, gyógyítás és masszázs, sok beszélgetés és csillagokra ámulás-bámulás. Ez az én világom, ebben találtam meg magam, ebben leltem otthonra. Hogy végérvényesen-e? Nem tudom, de kezdetnek biztató, hogy van ilyen is. A vágyaim, reményeim és álmaimnak van helye és megvalósulási tere. A magány sem őrölt elvégre, sok nyílt, kedves és boldog (!!!) ember között meglepő mértékben tudtam kibontakozni. Nem hiába, sokat ad, ha elfogadnak, és nem elvárnak. Szó szerint könnyebb, hogy ha én sem várok el magamtól semmit, hanem csak sodródom... mert így volt a legjobb, mindig történt valami épp akkor és épp ott, ahol voltam. Kétség sem fér hozzá, az ember maga vonzza be, és alakítja maga körül a helyzeteket. Ha egyszer pedig meglovagoltad a hullámot, észre sem veszed, úgy rajta maradsz, hogy már le se akarsz szállni róla. Csak áramlanál tovább, és tovább, az ismeretlen, de mégis megnyugtató jövő felé. Hiszen tudod, itt nagy baj nem érhet. Az egyetlen akadály, ami eléd kerülhet, az Te vagy, az egyetlen feladatod hát az ezen való felülemelkedés... Életre szóló munka ez... de hála az égnek, megtérül a belé fektetett energia.

Köszönöm szépen! Hálás vagyok.

Namaste, barátaim!