"Végre egy ember, aki nem fél megtapasztalni a lehetőségeit."

Ezt a mondatot hallottam ma, és végtelenül boldog voltam.

Végre úgy érzem, hogy megtaláltam azt a társaságot, ahol feltétel nélkül elfogadnak, önmagamért szeretnek, és amiért kimondhatatlan hálát érzek - megbecsülnek. Belém látnak, és szeretik azt, aki igazából vagyok, és ez nekem további erőt ad ahhoz, hogy megnyíljak. Erőt ad ahhoz, hogy elfogadjam magam. Ez a sok pozitív megerősítés hatalmas önbizalommal ruház fel, amire már nagyon nagy szükségem volt. Egyre biztosabban tudom azt, hogy ki vagyok. Ez pedig csak még tovább generálja a folyamatot. Érzem, hogy már most rengeteget fejlődtem, és ha ez így folytatódik, belegondolni is szédítő, hová juthatok el... hova juthatunk el. Végre érzem a progressziót, a haladást, az előrelépést. Lehetőségek tárháza, és én mindet meg fogom ragadni. Mert most már érzem, és tudom azt, hogy az Igaz Úton járok. Minden tiszta, minden egybevág. Az események láncolata, szerencsémre, ide vezetett. Megtaláltam azt, amit kerestem.

Köszönöm Nektek. Örökké hálás leszek.