Leheletnyi csak a határ, ami elválasztja a teljességet az ürességtől. Amikor az ember mindent elveszít, semmit sem érez, minden letisztult. Az összes kötél elszakadt, belül csak tátongó űr. Már semmi sem lesz ugyanolyan, mint volt. Tabula rasa, egy teljesen új élet veszi kezdetét. Mintha valóban meghalnál, és újjászületnél. Hihetetlen, hogy az ember mennyi mindent kibír, és mennyi mindent képes felhalmozni élete során. Veszteségeink erősebbé tesznek minket, és nem kérdés, hogy bölcsebbé is. Van valami különös szépség az újrakezdésben, legyen bármilyen szomorú is. Ott állsz a semmi közepén, emelt fővel, tiszta tekintettel, egy hajszálnyira a teljességtől. Vajon lesz valami, ami majd kitölt megint? Csak egy dologban vagy biztos: felejteni, azt soha sem fogsz.