Mi köt minket össze? Ez talán a legfontosabb kérdés. Egy másik világ, aminek mindannyian a részesei lettünk. Az a hely, ahol mindannyian valami olyat tapasztaltunk meg, amit sehol másutt addig életünk során. Ott nem számít, mi volt, vagy mi lesz, hanem mindenki tiszta lappal indul. Mintha csak egy lakatlan szigeten kötöttünk volna ki mindannyian. Ez a sok zavaró tényező, gondolat és gond, ami a mindennapokban terhel minket, mind  megszűnik. Tisztán látunk, és tisztán látjuk egymást, végre eltűnnek a fölösleges körök, gátak és harcok. A tekintetünk összeakad, és nem kell semmit mondanunk, mindketten tudjuk, hogy mit jelent ez az egész, és ennyi elég is. Még akkor is, ha ott nem is találkoztunk, akkor is mindketten ott voltunk, átéltük, és tudjuk, hogy miről szól. Ez valami annyira mély dolog, hogy összeköt minket a világ hatalmas zűrzavarában is, bárhol is legyünk épp. Egy barátom azt mondta, hogy Ozora nem az a hely, ahol bármi megtörténhet, hanem az a hely, ami emlékeztet arra, hogy bármi megtörténhet. Játszani mentünk, hogy újra felidézzünk valami olyasmit magunkban, amiről talán azt hittük, hogy már elveszett. Welcome to paradise... akár folytatódhatna úgy, hogy be anything you want to be. Egyelőre a világ ezt a keretet biztosította nekünk, hogy önmagunk lehessünk, megjátszás nélkül, de jönnek majd más idők is. Egy biztos: mi mindig, örökké itt leszünk egymásnak.