tranquility

Szép emlékként őrzöm a szívemben ezt a két napos időtöltést a bócsai tanyán. Nagyon hiányzott már a kikapcsolódás, és ez a hely tényleg kiszakít a mindennapok valóságából, és minden gondot elfeledted veled. Hatalmas puszta övezi ezt a varázslatos helyet, innen lehetsz szemtanúja, amint a napkorong legfelső szegélye is eltűnik a láthatáron. Kecskék legelésznek békésen, de ott figyel a háttérben egy fekete csacsi, mellette pedig egy hat mázsás, hatalmas szürke marha, karomnyi szarvakkal a fején. A közelben egy kis szekér álldogál, ami otthonosabban van belakva, mint bármilyen lakókocsi, amiben valaha voltál. Szívesen belépnél, elheverésznél a keresztbe fektetett ágyon, olvasgatva valamit. Ám kint maradsz, a puszta lenyűgöz, bumerángot hajítasz, majd csukott szemmel elindulsz egyenesen, megcélozva egy távoli bokrot, majd amikor újra kinyitod, remélve, hogy már közel jársz, konstatálod, hogy teljesen elkanyarodtál a lenyugvó nap felé, olyan ívben fordulva, ami visszavezetett volna a kiindulási pontodhoz. Majd megpróbáljátok párban is, vajon mire mentek, hogyan juttok dülőre abban, vajon a jó irányt tartjátok-e. Érdekes dolgok derülhetnek ki a személyiségedről.

Otthagyva a pusztát, befelé indulva a házat körülölelő lugas fogad, megannyi virággal, bambusszal, különös növényekkel és fákkal. Lépteidet időnként vidám madárcsicsergés kíséri. A tikkadt vendégeket egy kút várja a háztól jobbra levő kert szélén. Továbbhaladva, a verandától balra egy nyitott kerti konyha, a mögött pedig egy nagyobbacska pajta áll, ki tudja, mit rejtve. Ezzel szemben egy karám fekszik, állatokkal, többségben tyúkokkal. Előtte egy szürkésfehér bundás kutya fekszik, aki okos szemével talán azokat a beszélgető embereket figyelni, akik a lugas közepén levő asztal körül foglaltak helyet. Mögöttük, ha a karám mellett balra kanyarodnánk, ez zuhanyzó áll. De mi a ház felé fordulunk, ahol a legelső, ami szembe tűnik, az a bal oldali hatalmas üvegház, ami az épület 1/3-át elfoglalja. Belépve a legkülönbözőbb növények fogadnak, egy tavacska csupa békalencsével a felszínén, az aljnövényzetben pedig egy zöld hátú gyíkocska szaladgál. Hátul pedig már érik a paradicsom. Jobban körülnézve azonban rájössz, hogy ennek a hatalmas szobának csak a fele az üvegház, azzal szemben egy munkaasztal, és egy kanapéval és székekkel körülvett alacsonyabb asztal fekszik. Balra ezektől egy kisebb fészer, és egy lépcső, ami az emeleti galériára vezet, ahol akár 7-8 ember is kényelmesen elférhet. Ráadásul a helynek olyan energiái vannak, hogy 6 óra alvás teljesen pihentető, és olyan frissen ébredsz, mint máshol soha. Mindenhol matracok és polifoamok, a kényelemre egy rossz szava sem lehet senkinek. Visszatérve a földszintre észreveszed, hogy a falon a legkülönlegesebb kagylók vannak üvegszekrényekbe zárva, ezek a tanúi a házigazda számos, idegen országokban tett csodálatos utazásainak. Benyitsz egy ajtón jobbra, elindulva a ház közepe felé. Egy szűkebb szobába érsz, a falon mindenhol könyvespolcok fogadnak, megannyi olvasnivalóval. Egy karosszék is akad a sarokban, ha épp elfáradtál volna. Az egyik polcon régi fényképeket találsz, rajta a házigazda ősz, vidám, szakállas arca, barátságos és kíváncsi tekintete. Eszedbe jut ironikus humora, az egyhangúságból kizökkentő tréfás hozzászólásai. Tekinteted tovább vizslatod a helyet, és rájössz, hogy igazából nagyobb, mint elsőre gondoltad, hiszen jobb kéz fele alacsonyan egy beugró van, tágas fekvőhellyel és egy kis ablakkal a kertre nézve, bal kéz fele pedig egy kisebb műhely. Egyenesen haladsz, és a következő ajtó már a konyhába vezet, a fehér falakon kerámiák és tányérok, a tűzhely és a mosogatók mellett pedig kis, barna faszekrénykék. Otthonos és praktikus itt minden, feleslegességnek nyoma sincsen. Amit lehet, azt maguknak állítják elő, a kávét kecsketejjel iszod, a medvehagyma vagy a padlizsánkrém mindig ott figyel valamelyik befőttesüvegben. Oldalra nézel, a hátsó kamrából épp most jön elő a háziasszony, szomorkás arcát szürke haj keretezi, de amikor csendesen hozzád szól, hangja kedves és megnyugtató. Itt az asztalon mindig van valami harapnivaló, minden vendég hoz magával valamit, ha meg épp reggel vagy este térsz be ide, bőséges étkezésben lehet részed. Ilyenkor jó társaság vesz körül, érdekes történeteket hallasz, vagy épp vitákat a világ helyzetéről és alakulásáról. Ha épp nézeteltérés van, az emberek akkor is udvariasan vitatják meg egymással a kérdést. Ha azonban kicsit csendesebb légkörre vágysz, netán rágyújtanál, akkor egy piciny előszobán át innen vezet a kijárat a verandára is, ahol kényelmes karosszékek várnak, szintén jóízű beszélgetések ígéretét hordozva. Szép lassan beesteledett, hosszú volt a nap, előfordulhat hát, hogy inkább a magányt választanád a kedves barátok helyett. Sétálsz egy kicsit a sötétben, merengve a nap történésein, majd az égre emeled tekinteted, és rájössz, hogy jó helyen vagy, hiszen ennyi csillagot talán még sehol sem láttál egyszerre eddigi életedben. Nem győzöl gyönyörködni bennük, a látóhatár minden pontját beterítik, fényesek és egészen távoliak is. A Göncölszekér pedig egy az egyben kivehető közöttük. Ilyenkor döbbensz rá, mennyire felfoghatatlanul hatalmas is az univerzum. Szerintem már az is örvendetes, hogy ekkora részében gyönyörködhetünk.

Köszönöm ezt a két napot, szeretném, ha ez az életstílus és a szabadság, amit ott éreztem, sosem merülne feledésbe. Ez pedig a mi feladatunk kell, hogy legyen.