Két szó. Két szó, ami mindent megváltoztat. Ami azt illeti, már az egyik is csodálatos, de a másik teszi varázslatossá az egészet, hiszen annyi minden van mögötte. Ez az a két szó, amitől először megremegsz, de aztán érzed, ahogy a magabiztosság végigjárja az egész belsődet, kitöltve téged egészen. Ez az a két szó, amire ha rágondolsz, bármilyen helyzetben is vagy, erősnek érzed magad. Ez az a két szó, aminek néha egyszerűen fel sem tudom fogni, mekkora is a jelentősége igazából. Ez az a két szó, amivel elalszol, és ami miatt reggel nem kelsz ki az ágyadból, amíg nem muszáj, hanem magadhoz öleled, és szabadjára engeded a képzeleted, hadd szárnyaljon. Ott szorongatod a két kezed között az álmaidat, és nem engeded el őket, amíg teljesen fel nem töltődsz általuk. Olyan csodálatos ez a pillanat, hogy azt kívánod, bárcsak soha nem kéne elengedned, bárcsak sehova sem kéne menned nélküle, bárcsak örökké tartana ez az állapot. A vágyak és álmok erősek, olyan maradandó nyomot hagynak, fel sem tudod egészen mérni. Boldog vagyok, hogy mindez megtörtént, és hogy itt lehetek, ahol most vagyok. Most már nem bánok semmit.