Mindenki akar a másiktól valamit.

Van, hogy egy régről eredő életérzés felerősítését, hangulat visszahozását; van, hogy ki akarja önteni a lelkét nyomasztó tengernyi és szinte hihetetlen mennyiségű gondot. Van, hogy hallgatást és megértést; van, aki igazi megnyugtatást akar, és van, aki a hamistól is jobban lesz. Van, hogy feloldozást; feledést; felfedést. Nem véletlenül keressük egymás társaságát. És ne csodálkozzunk azon, ha egy idő után mindig a megfelő emberbe botlunk. Szerintem ekkor csináljuk jól. Csak arra kell figyelni, hogy mindig tudjuk, ki miért érkezett, és ne lepődjünk meg azon, ha valakitől X-et kaptunk, amikor az illető csak Y-nal szolgálhat. Esetenként ez kizökkentő is lehet. Résen kell lenni. Más és más embernek más és más szinten nyílunk meg. Azt hiszem mindenből lehet tanulni. Mikor kerülünk ugyanabba a szituációba? Mikor van szükségünk ugyanarra? Folyamatos a próbatétel.