Kicsit kevesebb, mint három napja láttam a valóság igazi arcát. Átléptem egy határt, elfordult egy kallantyú, és most már soha semmi sem lesz olyan, mint régen. Lassan már mindent tehernek érzek, és menedéknek már csak a képzeletem maradt. Csalódtam, mert a valóság mindig kegyetlen, és már a csodák sem olyan lenyűgözőek. Mi maradt nekünk, ha már a csodáknak örülni is elfelejtettünk? A soha el nem tűnő árnyék most már minden mozdulat mögött ott lapul?

A szám keserű és mindent tudó mosolyra húzódik.