Összetartozás

Elöl ülök a kocsiban, mögöttem pedig Ő. Előrenyújtja a kezét, amit megfogok. Látom az esti lámpák fényét megcsillani a gyűrűinken, ahogy kifele nézek az ablakon. Egy hídon suhanunk át, ami egy örökkévaló pillanatnak tűnik. Újra a gyűrűkre fókuszálok, mögötte elmosódik a hatalmas folyó, és a túlpart látványa.

Újra elfog nagyon erősen az élmény, hogy összetartozunk, és mennyi mindent jelent az, hogy házasságot kötöttünk. Kötődés, bizalom, a megélése annak, hogy közös Sors-úton járunk. Valami mély, valami biztonságot adó erő, ami elönt, és békét hoz magával. Csendet és nyugalmat, pedig zene szól az autóban.

Mennyi minden benne van egy finom kézfogásban, milyen törékeny és mégis összeköt két embert. Megajándékoztuk egymást nem csak egy gyűrűvel, egy fogadalommal, hanem olyan mély szeretettel és bizalommal, amiért minden nap hálát adhatunk.

Bárhova is kerüljünk a világban, áldás és szeretet kísérje utunkat!
Ezt kívánom magunknak, és ezt kívánom mindenkinek, aki elfogadja tőlem. :)