Kicsit elfáradtam.

Azt hiszem, meg kell tanulni néha elhallgatatni az elménk csivitelésért. Néha észre sem veszem, mennyire benne maradok egy ördögi gondolatkörben, és könnyen kicsúszik a kezem közül az irányítás. Azt hiszem, meg kell tanulni elengedni. Csendben lenni. Annyi mindenhez ragaszkodunk, és oly nagy az elvesztésüktől tartó félelem. Most, hogy hagyom magam, hogy történjen, aminek történnie kell, könnyebb. Hiszek abban, hogy minden értünk van, és azért történik, hogy tanuljunk belőle. Hogy jobbá váljunk. Sokszor persze nehéz. Nehéznek, félelmetesnek tűnik, ami ránk vár. Talán egyszerűbb, ha megadjuk magunkat a sorsnak. Hiszen úgy tartja a mondás: Aki hagyja, azt vezeti a sors. Aki nem, azt vonszolja. Az elfogadás nyugodt, csendes, de mindig nagy erőt hordoz magában. A jelenben tart.