Az érző lények valamilyen rejtélyes összefüggésben kapcsolatban állnak egymással. Akár testvéreink, a csillagok, akik ragyognak, elpusztulnak, majd belőlük új csillagok születnek. Fényük körül pedig ott keringenek egyetemes törvénnyel a bolygók, ellipszis alakú pályáikon. Tejút, csillagködök, Galaxisok spiráljai és az örök magnetikus vonzerő - mindnek megvan a maga helye, feladata és jellege, így alkotva egységes életpályát. Mindnek része van a Végtelen Univerzumban.

Mi ugyanennek vagyunk a leképezése, nálunk sem különbözik a helyzet.

A láthatatlan, de érezhető kapcsolat miatt, ami mindannyiunkat összeköt, érdemes figyelem előtt tartani egy fontos igazságot:

Ha magadat emeled, mindenkit emelsz, és ez fordítva is így van.

Ezt több vallásban és kultúrában sokféleképpen elmondták már, elég, ha a Keletről eredő Karma törvényére gondolunk, de itt van többek között ez a nemesen egyszerű igazság is: Jó tett helyébe jót várj.

Olyan ez, mint az a játék, amikor van egy társaság, és csukott szemmel mindenkinek meg kell fogni mind a két kezével két másik kezet. Aztán amikor kinyitjuk, látjuk, mekkora gubanc lett ebből. Aztán te valahogy mégis egész könnyen ki tudsz keveredni a főcsomóból, és kijutsz a szélére. Onnan úgy tűnik, a fő probléma középen van, mert ott a legnagyobb és legkuszább a csomó, de az már nem a te dolgod, te már "kijutottál". Látszólag már nem vagy a gubanc része, azonban felülről nézve ti mégis mind egy csomót alkottok, ami egészen addig az is marad, amíg teljesen ki nem bogozódtok mindnyájan.
Hát valahogy így van ez. Ha másokon segítesz, magadon segítesz. A szabadjára engedett jócselekedet mindig visszatér a gazdájához.

Először senki nem várja el tőled, hogy ezt meggyőződésből tedd. Elég, ha csak értelemszerűen jót teszel. Az igazi, mély meggyőződés majd úgyis jön a megtapasztalások során.

Szép estét kívánok mindenkinek! Legyen erős a hit lelketekben, és határtalan a béke szívetekben!