tabula rasa

Megszabadultam.

Ilyen új életet kezdeni? Lehet-e egyáltalán?

Muszáj volt. Nehéz beismerni, hogy valaki nem szeret. Hogy sohasem szeretett. Mintha egy illúzióban éltél volna oly sokáig, és görcsösen, mindkét kezeddel kapaszkodtál volna bele. És most, hogy az illúzió eltűnt, érzed ezt a hatalmas ürességet, ezt a letisztultságot. Tabula rasa. Már mindent távlatból szemlélsz, egy másik szemszögből. Mintha réges-rég történt volna minden. Mennyit szenvedtél, mennyi mindenről lemaradtál, és mennyi mindent nem tudtál megélni - most már látod, hogy fölöslegesen.

Egyelőre nem tudok örülni, sem szomorkodni. Nem érzek semmit. Újra fel kell töltődnöm. De a jövő egyelőre teljes kiszámíthatatlanságot mutat.

Nem tudom, hogyan tovább.