Hiptnotikusan vonz a középpont. Mintha terelnének bennünket.

Vannak az éberek és vannak az álmodók. De van haramadik is, a kettő között: a féléberek, akik azok, akik szerelmesek vagy akik szeretnek.

Ám én találkoztam ébren álmodozókkal is. Ti hányat ismertek? Én egyet.

Hangos az MR gép a hátunk mögött.

A nem jönnek vissza az nem azt jelenti, hogy örökre elmentek, igaz?

Akik régen véresen komolyan hittek a reinkarnációban, azok nem kísérleteztek egymáson? Hopp, most levágom a füledet, meglátjuk mi lesz, de ne aggódj, 5 perc múlva már újjá és születsz, szóval nyugi van, kibírod ezt a kis kínt.

Ez a világ belerohadt az aluminíumba. Tudjátok, amikor érzitek azt a ragacsos izét a vállatokon. Na az az.

Nagyon szép most. Látom az arcán a nyugodt fáradságot. Terhes? Lány lesz? Nagy feladat lenne.

De már nem tudom megmondani neki. Le kell szálnom.

Hmm... itt mekkora partyt lehetne tartani. Fénygömböcskék lennének a lombokon elszórva, és az emberek csak táncolnának alattuk... csodás...

Csak ne lenne ennyi nesz körülöttem. Vészjósló bokrok. A fűben mozog valami? Tovább az úton... szembejön velem a saját árnyékom?

Ez már a tükörkép. Minden rendben van.