Előtted áll, keservesen csapkod téged, és ordít, hogy elege van, nem tudja miért él, utál mindenkit, úgy érzi, nem erre a bolygóra kellett volna születnie. És te csak állsz némán, helyenként egy-két szót szólva. Azt hiszi, nem érted őt. Pedig tudod, hogy te is éreztél így, csak belőled épp nem most tört ki. Kérdések, kérdések... válaszokat akar, de mindenáron. Továbbállunk, és találunk is valakit, aki talán adhatna. Különös hajléktalan fickó, szemüveges, nincs meg az alsó fogsora, csak a fölső, ezért amikor mosolyog, mindig csak azt villantja ki. Egyébként elég gyakran mosolyog. Zavart, mégis mindent tudó mosolya van. Időnként elkalandozik, de egyébként nagyon figyel, és nagyon kíváncsi és nyitott a problémákra, amiket meg kell válaszolni. Sajnos mielőtt azonban talán egyedül azt univerzumban megadhatná azokat, le kell szállnunk a deák ferenc téren, ő pedig tovább megy a batthyányira. Arra a kérdése, hogy hol találjuk meg, nem felel, csak úticélját ismételgeti. "Vigyázz magadra!" - mondjuk, majd leszállunk.

Talán majd legközelebb.