mikor születik meg a döntés, ami az életet választja a halál helyett? minden alkalommal, amikor átéled a lélek lélekzetvételét, tested a remegéstől megfeszülve várja, hogy az energia végre átjárja, és valakinek az ölelésében feloldódva, elfeledhesd milyen volt e magányos óra. kezeid hiába vágynak gyermeki simogatásra, ujjaid mégis az apokalipszisről mesélnek, hátha felégetve mindent maguk mögött ne érdemeld meg mert nekik sem jött össze mindannyiunk szemében rejtett kétségbeesés, nem tehetek róla, a remény nekem kevés, szeretném ha tudnák, nekem milyen nehéz, elfogadni azt, hogy meghalunk és kész

ha már felül emelkedtünk a gravitáción, ne ragadjunk le az elmúlandón, szeretnék én is veletek tartani, de még van itt egy csomó, amit meg kéne oldani, hagyjatok nekem, egy csipetnyi esélyt, hogy megtaláljam azt, amit elhagytam rég, itt volt valahol, csak elfelejtettem, hogy nagy igyekezetemben hová is temettem, meglesz az a szikra, hogyha mélyre ások, és felrobbantja majd az egész világot