A legutóbbi időben elég sok időt töltöttem távol az úgynevezett társadalomtól, ezért amikor átmeneti időre újra és újra hazatérek, egyre inkább abszurdnak, hihetetlennek, és taszítónak látom azt, amivel szembesülnöm kell. Itt boldogság nem létezik. Relatív békés tudatlanság van, ha fejet hajtasz minden előtt, nem teszel fel kérdéseket (sem magadnak, sem a rendszernek), működsz és teszed a dolgod, mint valami fogaskerék, ami ha egyszer hibázik, repül a gépezetből, nincs kegyelem, jön helyette száz másik egyelőre még kevésbé kopott. Darálsz, darálsz, darálsz, hogy egyszer jobb legyen, de persze sosem lesz, csak egyre többet kell szenvedned és áldoznod azért, hogy túlélj. Félelem van, mert minden pillanatban ott a bukás esélye... lehet, hogy nem bírod tovább, lehet, hogy valaki, akinek már minden mindegy, az tör a vesztedre. Nyomorúság van, az emberek nyomorúságosak, mert belekényszerítették őket a lehető legszűkebb rendszerbe, amit el tudsz képzelni, egy olyanba, ahonnan ügyesen megpróbálnak ellehetetleníteni minden kiutat. Egy olyanba, ami korrupt, és a legkevésbé sem igazságos, így végképp nem érted, hogyan kényszeríthetnek egy ilyet rád (csak a miértre vannak tippjeid). Család, gyerek? Ne vicceljük, józan belátással nem érdemes ilyenekben gondolkodni. Hiszen minek még több életet tönkretenni? Sajnos már akkor eldőlt a sorsod, mielőtt megszülettél. Az elején, még nagyon az elején megvéd az áldott naivság, a gyermeki szíved és lelked. Eltelik pár év, és már érzed, hogy valami gáz van, de még nem tudod megfogalmazni. Eltelik még pár év, és már bele is kerültél, de ekkor már észre sem veszed, hogyan is vennéd, ha nincs előtted jó példa, mindenhol szemtelenség, arrogancia, vagy ami még rosszabb, a teljes érdektelenség. Az arcodra már ilyenkor beleívódnak mélyen gyermekkorod minden szenvedései, kínjai, és csalódásai. Arra, hogy hogyan lehet itt boldogulni, a lehető legrosszabb példát látod, lopsz, ha elkapnak, intézetbe kerülsz, ha a szebbik nemhez tartozol, megpróbálod kihasználni... egy 13 éves lányról már sokan elhiszik, hogy van az 17 is... és igen, itt jönnek képbe azok az emberek, akik ezt kihasználják. A rendszer odvas lyukainak férgei, élősködők, akiket már nem érdekel semmi, akiknek már nem számít semmi. Félelmetesek, mert nincs előttük gát. Ám a legfélelmetesebbek nem ők, hanem azok ott, fölül, akik erre a példát mutatják, és akik miatt ilyen irányba halad a világ (mert erre terelik és mi hagyjuk, hogy tereljenek), akik annyira eltömítik az agyad szarral, fölösleges infókkal, röhejes értékekkel, hogy nem csoda, ha nem marad energiát azzal foglalkozni, amivel kéne, amivel esetleg változtatni lehetne az életeden. Mit gondolsz, a rengeteg reklám, amin naponta önkéntelenül végigfuttatod a tekinteted, mennyi energiádat emészti el teljesen fölöslegesen? Jól kitalálták, tudják, hogy az agynak mindig, folyamatosan táplálékra van szüksége, ezért gondosan raktak mindenhova, mozgólépcső oldalára, utak mellé, épületekre, mindenhol ott virítanak, te meg egy idő után azon kapod magad, hogy teljesen kiég az agyad. Az elméd nem tud pihenni, elmerengeni egy pillanat erejéig, mert ott világít és ordít mindenhol. Nem csoda, hogy ilyen életfeltételek mellett az emberek mennek tönkre, depressziósak lesznek, türelmetlenek és intoleránsak. Felborult és eltorzult értékeikkel nevelik gyerekeiket, akikre iszonyatosan nehéz sors vár, ha ebből az ijesztően kaotikus masszából ki akarnak emelni maguk számára valami igazat, tisztát, és szépet... és mégis, ennyi nehézség közt, vagy pont ezért, legbelül tiszta, és gyönyörű szép fémvirágok nőnek, akiken látod ennek a világnak minden terhét és vele járó fájdalmát, ugyanakkor a tekintetükön látod azt is, hogy vágynak valami jobbra, valami őszintére, valami egészen más világra, ahol használnak még olyan szavakat, amiket itt az emberek már elfelejtettek. Igen, ők a fémvirágok, kevesen vannak, de ha figyelmes vagy, rájuk bukkanhatsz, és ők megmutatják magukat az arra érdemesnek, és - ugyan ha csak pillanatokra is -, de kivirágoznak, felfedve teljes szépségüket. Létezik egy kapocs, ami ezeket az embereket összeköti, egymás felé sodorja, és tesz róla, hogy jöjjön bár akármilyen örvény vagy vihar, sose engedjék el egymást.