Az ablakon keresztül a tomboló vihart nézem. Mintha csak a lelkembe nyerhettem volna bepillantást. A fák hajladoznak a szélben, de még tartják magukat. Egy csupasz lombkorona tetején magányos madárfészek ül, a levelek őrülten kavarognak körülötte. A szél meg csak tépi, szaggatja,…

Azt hiszem, végre sikerült teljesen átállítani az elmémet arra, hogy csak a lényeget lássa. Az energiát. Színeket, szintet, burkot. Így most már könnyebb irányítani is, főleg a saját szempontomból, hogyan gazdálkodjak vele, védjem le magam, vagy épp segítsek... Mindig is…

Egység, teremtő erő... egyszerre gyermekek, és a legkomolyabb felnőttek. Ők azok, akik áldozatot hoznak, és azok is, akikért mindent képesek lennénk feláldozni. Önfeledten játszanak, de ha eljön az idő, terhüket felelősségteljesen hordozzák. Befogadók és elfogadók. Gondolunk…