Sokat gondolkodtam azon, mit jelenthet ez a kifejezés. Pláne azért ütköztem nehézségekbe, mert most, ebben a világban, rengeteg negatív asszociáció csapódik hozzá. Ezeket mind le kellett fejteni, és csak ezután tudtam eljutni a végső, remélhetőleg tiszta megfogalmazásig. Azt nem tagadom, hogy a felnőtté válás felelősséggel jár. Ami azonban még fontosabb, hogy ez elsősorban önmagad felé irányul. Felelősséggel tartozol saját képességeid kibontakoztatásáért. Fel kell ismerni, és meg kell valósítani azt, amire képesek vagyunk. Ezért pedig nagyon fontos mérlegelni, hogy mire használjuk az időnket. Mert ugyan el lehet hagyni magad, meg lehet szabadulni a felelősségtől, mert úgy könnyebb... mint ahogy könnyebb nem gondolni a következményekre, arra, hogy mit áldozunk fel miért, de az igazi változás akkor történik, amikor erőt veszünk magunkon, és nem áltatjuk magunkat azzal, hogy egyszer élünk, és mindent lehet... mert ez csak egy kényelmes hazugság. Nem engedhetjük meg magunknak, hogy elfecséreljük a lehetőségeinket, hogy könnyelműen hagyjuk elúszni mindazt, amit segítségünkre küldött a sors. Ezért hát át kell venni az irányítást, és ha ez nagy nehezen sikerült, akkor beszélhetünk arról, hogy előreléptünk... bárhogy is hívjuk azt, hogy hova. Amíg ez nem történik meg, csak a saját, végtelen köreinket futjuk, csodálkozva azon, hogyhogy újra ugyanabba a problémába futunk bele. Fel kell ismerni ezt mielőbb, mert utólag már fölöslegesen bánkódik az ember. A változás aktív cselekvést kíván, és nem hagy nyugodni. Döntéseket, amiknek érezhető súlya van. Nem eshetünk abba a hibába, hogy hitegetjük önmagunkat, a jó út ugyanis mindig nehézségek elé állít majd minket. Nincs kivétel, ezt jobb nem elfelejteni.

Eredményes küzdelmet kívánok mindenkinek!