A bölcsesség egy idő után nem ér semmit. Csak az számít, hogy benne vagy, és pontosan a személyes érintettség miatt lehetetlen ki-, vagy átlátni, logikusan gondolkozni és dönteni. Ezért csak széttárt karral, tehetetlenül állsz barátaid előtt, akik bombáznak a racionális érveikkel, és nem értik, hogy művelheted magaddal azt, amit. Szerencsére ezen a szinten is érhet váratlan vigasz - ilyenkor találkozhatsz sorstársaiddal, akik formára kicsit más, lényegben azonban pontosan ugyanilyen helyzetben vannak. Nagy egyetértésben meg is állapodtok abban, hogy nincs mit tenni, az ésszerűséget sutba lehet dobni, egyszerűen csak tűrni kell, és várni, várni, hogy mikor lesz vége... mikor lesz jobb, mikor változik meg minden. Egyet lehet tenni, meg kell próbálni a lehető legjobban csinálni a dolgokat, mert tökéletesen úgysem lehet, nincsen egy jó megoldás. Tanulni, tapasztalni, és figyelni kell, hogy készen állj, amikor eljön az ideje, és ne bánd meg a döntéseket, amiket hoztál. Fontos, hogy lehetőség szerint ne sérülj, és soha ne vesztesként gyere ki a dologból, hanem olyan emberként, aki ezáltal is több lett. A legfontosabb azonban hinni. Anélkül nem ér semmit az egész.