our generation

Különlegesek vagyunk. Jobbak, mint az előttünk lévők voltak, és jobbak, mint az utánunk következőek. Ezt most már tisztán látom. Vajon tudtunk élni a lehetőséggel? Azt hiszem, tavaly valami egészen különleges energiák összpontosulhattak, hogy ilyen embereket vonzott be a suli, még ha nem is tudott mindenkit tartósan magához kötni. Elég csak sorolni magamban a neveket, és összevetni azokkal, akiket idén láttam... szomorú, de ordító a különbség, és most nem a szubjektivitás beszél belőlem. Valami pluszt adtunk és pluszt kaptunk. Nekünk volt szerencsénk, vagy rossz irányba tart a világ? Nehéz lenne megmondani, de ezután triplán értékelni fogom a tavalyi évet, és százszor jobban megbecsülni a sorsot, ami oda sodort, ahol most vagyok. Szép lenne, ha ezt mindenki realizálná magában, mert nem ártana jobban megbecsülni saját magunk... tudom, hogy a mostaniaknak is megvoltak a pillanataik, de mégis, látom rajtuk, és hallom tőlük, egyszerűen érzem, hogy ez már valami más, és amit mi tavaly megéltünk, az valami egészen egyedülálló dolog volt. Persze, egy alap pezsgés itt is van, de nincs meg az a plusz, ami nekünk volt, és amit olyan nehéz szavakba öntenem, mert annyira intenzív és igazi volt. Életem egyik legszebb éve, sosem felejtem el, és örökké hálás leszek.