kizökkenve
Tar koponyámon lángnyelvek lobognak,
szemembe vak nap süt.
Gerincemet jeges marok szorítja
Elárult lelkem bolyong tér és idő között.
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://wakinglife.blog.hu/api/trackback/id/tr742799415
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.