Ma valami végérvényesen megváltozott az életemben. Már nincs hova menekülni. "The treshold is breaking, tonight." Kavargonak az emlékek a fejemben. Emberek, események, arcok, képek, és az érzések, amiket kiváltottak belőlem. Egy ideje már valami változóban volt. Nem tudom, pontosan mikor kezdődött, de egy ideje már érezteti a hatását. Eddig tartottam magam: most ebben a pillanatban szép lassan mindent el kell engednem. valami örökre és visszafordíthatatlanul kiveszett belőlem, meghalt bennem. Áldozat. Egyszer azt hallottam, vannak emberek, akik anélkül, hogy tudatosítanák, folyamatosan áldozatokat hoznak. Érzem ezt, és gyengének érzem magam. Vissza nem tudok menekülni, előre nem akarok. Mindenki, aki belekiált a sötétségbe, az én vagyok. Én vagyok mindenki, akiben valaha tükröződni láttam magam. Megtaláltam magam mindenkiben, akivel valaha találkoztam. Nem tudom, ezek után hogyan tovább. Nem tehetem azt lélek nélkül, amit eddig. Ott kell lennem abban a pillanatban, amikor szükséges. De ez már soha nem lesz olyan egyszerű, mert én már sehol sem lehetek. Nem is vagyok. Nem is érzem magam. Talán átalakulhatok. De akkor végképp elvesztem.