Waking Life

2016\10\23

Életre szóló utazás

Gyönyörű nászutunk volt.

Boldogság tölti el a szívem, ha arra a pillanatra gondolok, amikor először fedeztük fel Marokkó varázslatos utcáit.

Az a kellemes, meleg afrikai levegő, a színek, az emberek. A kis boltok az út mentén, mindent árulva, amit csak el tudsz képzelni. A nyüzsgés, az őrült forgalom, a kaktuszgyümölcsös szekerek.

A piac forgataga, frissen facsart narancslé, és a titkos helyek, ahova „véletlenül” be lehet tévedni.

Végtelenül udvarias, barátságos emberek, életre szóló találkozások, esti beszélgetések. A tetőteraszos menta teázások, és a gőzölgő tagine.

A Nagy Csábító, az óceán, és kávézás a partról. Az öreg kalózkikötő.

Túra Észak-Afrika legnagyobb vízesésénél, és fürdés a permetben, ami előttünk csapódik a vízbe. Majmok, fákon álló kecskék, és mindenhol a sikátorokat járó macskák.

Esti séták a jó levegőn, meghitt pillanatok, amik a mieink maradnak, amíg csak élünk.

Első, egyszeri és megismételhetetlen alkalom volt. Valahol szomorú vagyok, hogy el kellett jönnünk… mintha egy másik világ lett volna. A szívünk egy része valahol ottmaradt, de közben itt is van velünk. Marokkó itt van velünk, belül őrizzük, a felejthetetlen élményekkel… és visszahív.

Az élet rendje az, hogy a dolgok folyamatosan változnak. Mégis vannak pillanatok, amikor megáll az idő. Habár minden mozgásban van, az idő ott, és itt, a szívünkben megállt, és örökké tart. Mi pedig végtelenül hálásak vagyunk azért, hogy ilyen áldásban részünk lehetett. Túlzás nélkül mondhatom, hogy megváltoztatta az életünket. Ha lehunyom a szemem, újra látom… téren és időn túl, újra ott vagyunk.

2016\06\16

Kétélű fegyver

Egyre inkább úgy látom, a szokás a probléma. Vagy éppen hogy a kulcs. Meghökkentő, de időnk legnagyobb részét nem arra használjunk, hogy teremtsünk, tanuljunk vagy épüljünk, hanem... elveszik a szokásaink. Legtöbbször a haszontalan, fölösleges, időrabló szokásaink. Vödörnyi van belőlük, és jó lenne ezt csak úgy kiönteni, de sajnos nem ilyen egyszerű.
Egyenként, egyikről a másikra kell megszabadulnunk attól, ami már csak visszahúz minket, és helyet engedni annak, ami viszont előrevisz. Mert vannak hasznos szokások is, amik segíthetnek céljaink eléréséhez, és még több idő nyeréséhez, amit arra fordíthatunk, ami/aki igazán fontos számunkra.
Most van itt az ideje elkezdeni a munkát, és elkezdeni kőkeményen kiszűrni, minek van helye az életedben és minek nincs. A szokás egy kétélű fegyver, ha jól tudod használni, adni fog, ha pedig nem, akkor csak elvenni.

2016\05\21

Lángok

Ahogy ott állt, és nézte, ahogy szépen lassan a gyerekkori szobája is lángba borul, felismerte, hogy minden, ami életének abból a szakaszából maradt, földi formájában örökké az enyészeté lesz, és csak az maradt meg, amit Ő megőrzött. Az összes szomorú és boldog pillanat tárgyi emléke, egy egész világ bölcsője veszett oda. Minden, ami megmaradt, már csak az Ő emlékezetében lüktet tovább, már ameddig tartana tudja őket, és az idő folyója végleg el nem sodorja őket. Sosem tudott könnyet hullatni azért, ami elmúlt, de most érezte, ahogy ez a része kiszakadni készül belőle, és nem biztos benne, mi az ami, megmarad, úgy érezte, valami igazán fontos van veszendőben, és ez valami kimondatlan szomorúsággal töltötte el. Azt érezte, nincs hatalma az idő felett, talán most először érezte igazán, hogy mennyire nincs.

2016\03\20

Napfelkelte

Tegnap éjszaka virrasztottunk és megnéztük a napfelkeltét.
A lenyűgöző az számomra az, hogy ez minden nap megtörténik. Minden nap ilyen gyönyörűen indul - mi pedig vagy tanúi vagyunk ennek a csodának, vagy nem. De minden nap megvan a lehetőség rá.
Rendíthetetlenül, megállíthatatlanul minden nap felkúszik az égre és beragyogja sugaraival az ébredező várost. Újra és újra megszületik, feltámad, és éltet minket.
Ahogy erre a mi, belső napunk is képes, ez az erő újra és újra megszületik, és mi megújulhatunk. Éreztem, érezted, ez egy új esély, egy új lehetőség, amivel szüntelenül élhetünk. Semmi sem végleges, és minden változik. Mindenre képesek vagyunk.

2016\02\28

Hála

Miért van az, hogy valaminek, valakinek akkor tűnik fel legjobban az értéke, ha átmenetileg nélkülöznünk kell?

Amikor nincs itt, akkor döbbenek rá igazán, mennyi mindent ad, amikor itt van. Különös, nemde? Az apró jelek, néhány kedves szó, a figyelem - apró dolgok, de összeadva olyan atmoszférát teremtenek, ami pótolhatatlan.

Mivel valamiért csak ilyenkor tanulunk, szükségszerű az ilyen helyzetek megtapasztalása. Nem kell vad önostorozásba csapni, nem erről van szó - csupán lehetőségünk van a dolgok átértékelésére. Gondolj bele: mennyi mindent ad Neked igazán a másik, vedd számba, és becsüld meg, mert ezek kincset érnek.

Becsüld meg, és emlékezz erre, amikor hálátlanul viselkedsz, hogy visszatérítsen a helyes útra.

A hála az a dolog, aminek a legnagyobb teremtő ereje van a világon, a hála az, ami megsokszorozza az értékét annak, amiért kinyilvánítod.

Te mennyi mindenért, mennyi mindenkiért vagy hálás?
Ez mutatja meg igazán, milyen gazdag is az életed.

2014\05\30

Manipuláció

Rá kellett jönnöm arra, hogy a maga szintjén, de így vagy úgy szinte mindenki manipulálja a másikat. Nagyon kevés ember az, aki tényleg tisztán, mindenféle előítélet és szándék nélkül szól.
Persze ez nem gond, lehet rá próbatételként is tekinteni. Hiszen mi más erősítené meg jobban a belső meggyőződésünket, érzéseinket, mint azoknak folyamatos konfrontálódása? Folyamatosan figyelemnek kell irányulnia önmagunk felé ahhoz, hogy át tudjuk látni a belső folyamatokat. Tudni kell helyén kezelni a dolgokat - nemcsak azt, hogy ki mit mond és miért, hanem hogy Te miért éppen azt kapod. Én megtanultam már nem kizökkeni ettől. Nem mondom, néha még inogok, de ez is csak erősíti a belső bizonyosságot, aminek építésére hatalmas szükség van, minden egyes embernél a Földön. Ne hagyd magad befolyásolni, de ne is ítélkezz, és mindig figyelj befelé, attól nagyon meg lehet erősödni... és mások is tisztelni fognak, mert megérzik ezt az erőt és tudatosságot.
Szívből kívánok ehhez kitartást!

2014\03\11

Megkönnyebbülés

Van egy erő, ami a félelmekből táplálkozik. Az igazi próbatételek azok, amikor meg tudjuk védeni, és nem hagyjuk befolyásolni magunkat. Ha sikerül, az Élet mindig megjutalmaz. Miért szorongjunk miatta? Miért adjunk teret neki? Elég! Dobjuk félre. Engedjük el. Füst az egész, akkor is, ha néha fojtogató. De milyen jó is végül levegőt venni! Milyen jó is a megkönnyebbülés! Nem volt valóságos, csak elhitette, hogy az.

Minden küzdelem megtérül... a kitartás és az akaraterő jóbarátunk az Úton.

2014\03\02

Feltöltődés

Olyan jó, amikor időnként eltölt az az érzés, hogy most "megérkeztem". Amikor belül boldog és békés minden, az erőfeszítések meghozták a gyümölcsüket, és megnyugvás van. A számítógépes játékoknál azt hiszem, ilyenkor szokás "elmenteni az állást". Itt az ideje a pihenésnek, a feltöltődésnek. Hamarosan újra belevetjük magunkat úgyis az élet forgatagába... olyan jó néha megállni, és egy kicsit kifújni magunkat. Örüljünk magunknak, örüljünk a szeretteinknek, örüljünk mindenkinek, aki része az életünknek, és valamilyen módon gazdagítja azt. Nagyon fontos, hogy tudjunk mindent értékelni: ne csak a jót, hanem a nehézséget is. Minden tud adni, minden által lehet új tapasztalatokat szerezni.

Foglalkozzunk most azokkal, akik igazán fontosak nekünk. Hihetetlenül jó érzés :)

Sok szép pillanattal és élményekkel teli időszakot kívánok mindenkinek!

2014\02\15

Megújulás

Érezni a levegőben, hogy a tavasz megérkezésével a megújulás időszaka köszöntött ránk. Sok minden megváltozhat most, adott a lehetőség, hogy átadjuk magunkat az áramlásnak és a boldogságnak. Erőre kap minden: a hivatás, az emberi kapcsolatok, az álmok. Rengeteg értékes dolog bukkan fel az életünkben, érdemes mindent megragadni. A Nap is végre elérkezettnek látja az időt arra, hogy ehhez megfelelő mennyiségű energiával lásson el bennünket... hiszen már egy kevés szabadban töltött idő is nagy mértékben feltölt. Mi lesz itt még? Te jó ég, nagyon lendületes, izgalmakkal és változásokkal-átalakulással teli időszak elé nézünk! Add át magad neki! ;)

2014\02\03

Áramlani...

Mit is ad egy igazi társ?

Nemes egyszerűséggel: mindent. És ezt nem úgy értem, hogy megfelel valamiféle elvárásoknak. Hanem hogy mindazt, ami az Élet ajándéka számodra, az belőle árad. Ha hagyjuk, ha elfogadjuk azt a szépet, amit egy másik ember adni tud nekünk, teljes szívéből. Belőled pedig természeteséggel jön az, amit Te adhatsz neki. Így alakulhat ki egy gyönyörű áramlás, körforgás. Semmi sem történik véletlenül, az Élet mindig azt adja, amire a legnagyobb szükséged van. Észre kell venni, a jelenben, mindig ott van a lehetőség, ha hagyjuk, hogy megtörténjen... Minden értünk van. Mi, emberek, pedig egymásért.

2014\01\02

Egy új felfedezés

Ma rájöttem egy újabb dologra, hogy miért jó, ha jól ismerjük önmagunk, de emellett túl is tudunk látni rajta. Felfedezni azt, hogy a másiknak is ugyanúgy vannak félelmei, mint nekünk, és abból ugyanolyan félreértett helyzetek következnek. Mert a félelem gondolat formájában gyakran hamarabb érkezik, ráadásul mellékajtókon, mintsem hogy le tudj csapni rá. Ezért fontos az éberség. Hogy mindig tudatában légy annak, ami történik. Ha felismered, hogy a másikkal ugyanaz történik, ami veled szokott, és úrrá lesz rajta valami, amiről tudod, hogy nem ő, még akkor is ott van a tolerancia. Az megértés, az együttérzés. Az, hogy mindezt meg tudjátok beszélni, és rájöttök arra, hogy ezek csak tévutak, illúziók, eltűnő fellegek, mert a lényeg az, hogy vagytok egymásnak ezen a világon, és szeretitek egymást. Összetartoztok. Csak ez számít. A lényeget sosem szabad elfelejteni. Jó ilyenkor látni az arcát, átélni együtt egy ilyen (újra)felfedezést.

2013\12\16

Egy, aki Társad.

Egy, aki belédlát. Egy, aki tükröd. Egy, aki támasz, és aki rád támaszkodhat. Egy aki átsegít és könnyebbé teszi. Egy, aki mindig vár. Egy, aki végig veled van. Egy, akivel annyira boldog vagy. Egy, akivel közösen építetek. Egy, akiért bárhová, bármikor. Egy, aki úgy fogad el, ahogy. Egy, aki társad. Egy, akihez kevés a szó...

2013\12\01

Life of appreciation

Athénban töltött időm valami alapvetőt változtatobb meg bennem.

Felismertem, hogy milyen fontos hálásnak lenni. Mindenért, amit az élettől kapunk: dolgok, élmények, emberek. Minden ajándék. Minden ember hordoz valamit magában, minden ember tartogat valamit számunkra. Minden és mindenki adhat nekünk valamit, és ha hagyjuk, elönt minket a hála érzése, és természetesen jön belőlünk, hogy adjunk is. Olyanok vagyunk, mint a szivacs, ami feltöltődik, majd alig várja, hogy kiadhassa magából mindazt, amit felszívott. Így működik jól, így működik igazán. Miért akadályoznánk hát magunkat abba, hogy áramlás természetes folyamatának részei legyünk? Sokkal könnyebb engedni. Befogadni, majd továbbadni. Az Élet mindig megnyilvánul, és mi ennek a szerves részei vagyunk. Hálás vagyok, mindenért, amit kaptam, kapok, és kapni fogok. Szeretnék minden reggel úgy felkelni, hogy ma mit adhatok a világnak. Gyönyörű, és felszabadult érzés ez. Mindenki a lelke mélyén szeretne adni... fontos az együttérzés, mert ez összekapcsol minket. Szeretünk szeretni és szeretve lenni.

2013\11\24

A zongora

Az ember lelke olyan, mint a zongora.

Csak meg kell tanulni játszani rajta, előcsalni belőle a legszebb dallamokat. Csak Rajtad múlik, mit játszol, megörvendeztetsz-e vele, boldoggá teszel-e a másokat, esetleg tüzet gyújtasz a lelkükben. Jól kell ismerni önmagunk, hogy tudjuk, mikor milyen húrt pendítünk meg, az mivel jár... és ez időbe telik. Azonban a türelem meghozza a gyümölcsét, mert a jó zongoristává válással egyben életünk irányítója lesz belőlünk. Saját boldogságunk forrása a kezünkben van. Mit szeretnél, miről szóljon a dal?

2013\11\14

Elfogadás

Most béke van bennem és teljesség.

Szeretném szinkronba hozni az életemben a szellemi és az anyagi világot. Hiszek az arany középútban. Sokszor éreztem rosszul magam attól, hogy máshova vágytam, mint amilyen állapotban épp voltam, de rájöttem, hogyha megadom magam neki, hogyha nem ellenkezem és nem aggódom, sokkal könnyebb minden. Elfogadom, amit kapok, magamhoz ölelem az állapotot, és így harmónia és nyugalom születik. Meg kell élni mindent, amit a Sors eléd rak, különben csak a harc van, az pedig nem vezet boldogsághoz. Így azonban hálás lehetek mindenért, ami történik, és hasznos felismeréseket élek meg.

2013\11\08

Átminősülés

Szintet léptünk. Olyan, mintha kinyílt volna a tudatunk, végtelen nyugalom árad, és elönt a béke. Határtalan a szeretet érzése. Felsőbb nézőpontból látom magamat, minden csoda és nehézség, amit megéltünk... épített. Új szakaszba léptünk, felnőttünk, és mély bizalommal vagyunk az iránt, ami következik. Érzem, hogy már könnyebb lesz. Légiesből anyag lett. Összetartozunk. Előttünk a végtelen élet és a lehetőségei. Annak is megvolt a szépsége, amit magunk mögött hagytunk, és ennek is megvan, amibe most léptünk át. Szép, új világ tárul fel, és mi kézenfogva indulunk tovább.

2013\11\04

Egyszerű, tiszta boldogság

A szívem beszél, érzem őt és hallom a hangját. Azt mondja, boldog, és én szerelmes vagyok, szerelmes belé és az egész világba! Hálás vagyok, hogy ennyi boldogságot kapok, és hálás, ha adhatok! Szeretnék ilyen egyszerűen és tisztán boldog lenni, és örülni a világnak, az életnek, és mindennek amit csak tartogat!

Ez egészen csodálatos érzés, és így van jól minden! Így igaz és szép.

Nem tudok másegyebet mondani, mert ez túl van a szavakon.

2013\10\29

Változás

Kicsit elfáradtam.

Azt hiszem, meg kell tanulni néha elhallgatatni az elménk csivitelésért. Néha észre sem veszem, mennyire benne maradok egy ördögi gondolatkörben, és könnyen kicsúszik a kezem közül az irányítás. Azt hiszem, meg kell tanulni elengedni. Csendben lenni. Annyi mindenhez ragaszkodunk, és oly nagy az elvesztésüktől tartó félelem. Most, hogy hagyom magam, hogy történjen, aminek történnie kell, könnyebb. Hiszek abban, hogy minden értünk van, és azért történik, hogy tanuljunk belőle. Hogy jobbá váljunk. Sokszor persze nehéz. Nehéznek, félelmetesnek tűnik, ami ránk vár. Talán egyszerűbb, ha megadjuk magunkat a sorsnak. Hiszen úgy tartja a mondás: Aki hagyja, azt vezeti a sors. Aki nem, azt vonszolja. Az elfogadás nyugodt, csendes, de mindig nagy erőt hordoz magában. A jelenben tart.

2013\10\17

Belső béke

Béke honol bennem. 

Ennek a fajta békének eredete az elfogadása mindennek, ami történik. Ha valami jó, hát annak örülök, és kiélvezem minden pillanatát. Mindenből lehet tanulni. Figyelek, és megélem a jelen pillanatot, azt, amiben vagyok. Nem szeretnék többet teret adni a félelmeimnek, teljes szeretnék lenni, meghajolni az élet előtt, ami minden pillanatban jelen van. Hálás vagyok mindenért, amit kapok. Hiszek benne, hogy a dolgok értünk történnek, és nem ellenünk. Mély, belülről jövő boldogság ez.

2013\10\06

Jelen

Rég nem írtam.

Ennek az oka egészen egyszerűen csodálatos: szerelmes vagyok. Először, igazán életemben. Valódi, kölcsönös, gyönyörű érzés ez. Vagy inkább létezésmód.

Mint a madár...

Szívből kívánom, hogy mindenki élje meg az életében!

"Ha az ego ural téged, akkor a gyűlölet könnyen megy, a szerelem viszont az egyik legnehezebb dolog lesz számodra a világon. Légy éber és figyelmes: a gyűlölet az ego árnyéka, a szerelemhez pedig nagy bátorságra van szükség. Ahhoz, hogy szeretni tudj, fel kell áldoznod az egódat, ehhez pedig nagy bátorság szükséges. Csak az képes a szeretetre, aki nem fél attól, hogy senkivé válik. Ha kész vagy semmivé válni, ha kész vagy teljesen üressé válni, csak akkor leszel képes befogadni a szeretet ajándékát, mely egy másik világból érkezik."

Osho


Epilógus:

Ide vezetett hát az út... és ki tudja, innen merre tovább!

Namasté, Barátaim!

2013\10\06

2013.07.03.

Lehet ennyire szeretni valakit?

Én nem is gondoltam volna. Elmosódtak énem határai, valami elveszett, de megszületett helyette egy egészen új, a „Mi”. Ez már egy másik világ, ez, amibe belecsöppentem, ami magával ragadott. Szeretek, és viszontszeretnek – ez egy olyan csoda, amiről eddig csak álmodoztam, most azonban élem, és ráadásul olyan természetesen, mintha mindig is így lett volna – ez benne a leghihetetlenebb.  Már nem érdekel, mi volt, nem kísért a múlt, átadom magam ennek a csodálatos, minden átölelő áramlásnak, mert mellette végre önmagam lehetek – és én még sosem voltam ennyire boldog egész eddigi életemben.

Benne élek, és ő bennem él, és ez már megváltoztathatatlan. Mert olyat adtunk egymásnak, ami örökké való…

2013\05\09

Gyász és Születés

Minden pillanatban meghalunk és újjászületünk. De vajon meddig tart egy pillanat?

Néhány nap talán... ennyi kell, hogy minden megváltozzon, hogy valaki teljesen más szemszögből lássa a világot. Valami, ami volt, elveszett, és megszületett belőle egy új. Nem volt idő felfogni, egyszerűen csak megtörtént. Az egész lezajlódott az idő töredéke alatt... minden hogy változik... vajon ezeket az apró halálokat élték meg a szüleink a felnövésünk közepette? Mennyi mindenen mentek keresztül, mennyi mindenen megyünk mi keresztül, talán néha belülről nem fogjuk fel a súlyosságát. Érzek némi gyászt, de ami elmúlt, az elmúlt, és örülni érdemes mindennek, ami újjászületik. Véget nem érő ciklikusság ez, amely az élet és a világmindenség minden részletében benne rejlik.

Nehéz szavakat találni ilyenkor. Az életen néha tényleg csak csodálkozni lehet.

2013\04\10

A megvalósuló álmok

"...hogy ezek csak álmok. De melletted úgy érzem, megvalósíthatom ezeket az álmokat."

Mély, a lélek legmélyéig hatoló jelentése van ennek a mondatnak. Ennél mi csodálatosabbat kaphatunk egymástól? Velem megtörtént ez a csoda. Megtaláltam azt, akit kerestem, akihez vezettek az apró nyomok. Közös útra léptünk. Néhány pillanatra, de megkaptuk azt az ajándékot, hogy feltárult előttünk a jövő, bármily homályosan is. Egy fénysugár áthatolt a ködön, és megmutatta, merre van az Út. Két ember egyesülésének szédítő formája ez, amikor összefonódik a két út, keresztül-kasul áthatják a világ nagy ösvényét, mert összetartja őket a közös cél. Mi más adhatna nagyobb biztonságot, mint a másikba vetett határtalan bizalom? Mi más adhatna nagyobb erőt, mint egymás bátorítása? Mi más adhatna lelki békét, mint a legmélyebb egyetértés? Mi ez a csoda, ami velem történik? Két lélek egymásra talált, és közösen emelkednek fölfelé. Már tudom, ki az, akinek a szeretet minden általam ismert formáját meg szeretném adni. Olyan fonál szövődött kettőnk között, ami mélyebbről indul és mélyebbre tér vissza bárminél, ami eddig ismeretes volt számomra. Még magam sem tudom szavakba önteni. Boldog vagyok. Természetesen, egyszerűen. Minden annyira magától értetődő lett. A jövő végtelen lehetőségeket tartogat, mi pedig minden pillanatban megvalósítjuk az álmaink.