Waking Life

2017\04\08

Vedd észre, és ne felejtsd

Egyesek jobban ismernek minket, mint mások. Tisztábban 'látnak' valamit... de mi az a valami? Mi az, ami engem azzá tesz, aki vagyok? Mi az, ami Téged azzá tesz, aki vagy?
Azt hiszem, ez nem valami tanulható dolog, de nem is felvett szokások összessége. Ez nem valaminek a hosszú gyakorlása, vagy egy gondolkodásmód elsajátítása.
Ez valami ösztönös, elemi, gondolatokat, érzéseket megelőző jelenlét. A Te közvetlen, természetes jelenléted, ami megnyilvánul számomra. Néha ezt élesebben érzékeljük. Néha nem vesszük észre az apróságokat. Pedig ott van. A Te természetes, valódi lényed minden pillanatban, torzítatlanul jelen van.
Amikor már azt hiszed, ismersz valakit, kezdd el csak figyelni. Kezdd el szemlélni, észrevenni a legapróbb részleteit is. Mi az, ami Őt azzá teszi, aki? Mi az a végtelen sok, újra és újra megmutatkozó részletek összessége, ami végeredményben egy olyan csodát tesz eggyé, mint aki Ő?
Miért van az, hogy ezt néha nem látod? Nem hiszem, hogy bárkit is ki lehetne ismerni... Ki lehet talán ismerni a természet működését? Ki lehet ismerni az újra és újra, ezer és ezer különböző formában megnyilvánuló csodát? Hogyan állíthatjuk bármiről vagy bárkiről itt a Földön, hogy ismerjük? A végtelenség kiismerhetetlen, és aki elfelejtett erre rácsodálkozni, az elvesztett valami nagyon fontosat. Egy olyan képességet, ami bizonyosságot ad, hogy minden élet értékes. Az élet minden megnyilvánulása az. Vedd észre, és ne felejtsd.

2017\03\18

Fonál a labirintusban

Nem tudom, ki hogy van vele, de nekem nagyon egyszerű fekete-fehérben látni a világot. Nagyon egyszerű valamire, valakire, vagy akár életem egy szakaszára azt mondani, hogy ez jó volt, vagy nem volt jó. Nagyon egyszerű dobozokba rakni mindent és mindenkit. Egyszerű teljesen kitörölni, lezárni és újrakezdeni. 
Az igazság azonban az, hogy semmi és senki sem fekete vagy fehér, hanem ott van az a bizonyos átmenet. A cseppet sem elhanyagolható szürke. Nincs olyan, hogy valami csak ad, vagy csak elvesz. Nincs olyan, hogy valami csak épít vagy csak rombol. Nincs olyan, aki csak árt, és nem segít. Sajnos az elménk hajlamos azonban felejteni. Nem csak felejteni, hanem bizonyos részleteket hangsúlyosabbá tenni a másiknál.
Szerencsére azonban ott van a szív is. Ott van a szív, ami emlékeztet, nem felejt, és visszavezet ahhoz, ami és aki igazán fontos. Ott van és a legsötétebb órában is legalább egy mécses lángjával emlékeztet arra, ki vagy, és ki voltál. Emlékeztet arra, hogy az egyetlen hamisítatlan élmény, amit a Földön megtapasztaltál, az a szeretet. Csakis ez az, ami lámpásod lehet a sötétségben. Csak ez az, ami iránytűd lehet, amikor eltévedtél. Ez az a hang, ami a legcsendesebb, de a legkitartóbb a hangzavarban.
Mindig vissza lehet találni.

2017\03\12

Elvonulás-jegyzetek 2.: Régi - új utak

Azt hiszem, a kísérletező szellemem egy ideje téli álmot alszik. Új utakat kell keresnem, kitaposnom.
Ahogy Ő is mondta, fontos számomra, hogy amit csinálok, az építsen is. Új célok kellenek, az, hogy időről időre létrehozzak valamit.
Mindig is vágytam arra, hogy azokat a fantasztikus dolgokat, amiket megélek, megoszthassam valakivel. Nagyon hálás vagyok, hogy ez megadatott, és hiányoznak az új megtapasztalások. El kell hagyni a komfortzónát.
"Mindig az átmenet a nehéz" - ilyenkor elkezdenek csiszolódni, morzsolódni bennem a hegyek, a völgyek.
Régi és új utak váltják, formálják és ismétlik egymást bennem, néha egymásba fonódva. Nyughatatlan lennék? Nem tudom, de érzem, hogy morzsoldom, aztán épülök, és nem tudom még, mi lesz a vége ennek az egésznek, mármint ha lesz vége, illetve van-e vég, van-e megelégedés? Szerintem van, de nem mindig jár kéz a kézben a kettő. Nem baj ez, hiszen az idő az a legnagyobb illúziómester, hol hosszan húzza a nótádat, hol meg pillanatok alatt fejreállít. 
Nem tehetünk mást, mint hogy keressük az új utakat - és a régit.

2017\02\25

Elvonulás-jegyzetek 1.: Egy repülő az égen

Vannak momentumok,  amikor együtt tervezünk, álmodozunk, és függetlenül attól, hogy megvalósulnak-e, megmaradnak bennünk, emlékezünk rájuk. Újra és újra visszagondolunk ezekre a pillanatokra, mert teljessé teszik az életünket. Azt mondjták, hogy a boldogság nem más, mint sok kis részlet összessége.
Szóval ezek a momentumok élnek tovább, mint amikor arról beszéltünk a Gellért-hegyen, hogy amikor felnézünk az égen egy repülőgép húzta csíkra, eszünkbe jutnak a gyermekkori vágyak és tervek, hogy utazni akarunk, és látni az egész világot.
Így élünk tovább egymásban, a képzeletünk, álmaink megosztásával. Eurotrip egy kisbusszal, Bakancslisták, minden hónapban egy idegen nyelvű vers megtanulása és egymásnak elmondása.
Mindezen vágyak a lelkünk legmélyéről szólalnak meg, és kiáltanak felénk. Rajtunk, csakis rajtunk múllik, meghalljuk-e ezt a hangot, és boldogan éljük-e le az életünket, avgy pedig folyamatosan azon morfondírozunk, vajon mi az, ami hiányzik belőle.
"Olyan életet akarok élni, amire emlékezni fogok."

2017\01\29

A lencsék és a suttogó szív

Felismertem, hogy voltaképpen nagyon egyszerűen "működöm."
Az alap természetemhez tartozik, hogy adjak a környezetemnek. Hogy ha van energiám (általában elég sok van), akkor erre képes vagyok, és adok, amennyit csak tudok - és ez boldoggá tesz.
Ellenben ha történik valami, ami miatt "lemerülök" (ez lehet hirtelen esemény, de akár hosszú hónapok eredménye is), akkor már nem tudok fényt adni, tüzet gyújtani, megmelegíteni, és ez a kiüresedettség szomorúvá tesz.
Ugyanazokat a dolgokért egyik állapotban tudok mérhetetlenül hálás lenni és örülni, viszont időnként (szerencsére elég ritkán), amikor eljön a "másik" állapot, akkor hirtelen elkezd minden zavarni, és kedvtelenné válok.
Felmerült hát bennem a kérdés, hogy ha a dolgok körülöttem nem változnak, mégis miért tudok ennyire máshogyan viszonyulni hozzájuk?
A kulcs nem meglepő módon maga a hozzáállásom. Az egyetlen dolog, ami valójában változhat és változtathat, az az engem körülvevő dolgokhoz való hozzáállásom.
Ezért nagyon fontos az, hogy mindig fel tudjunk töltődni, ha már azt éreznénk, hogy lemerülünk. Időnként vissza kell térni a csendbe, ami kinyítja a szívet, és kristálytisztán láthatóvá tesz mindent, amiért örömet és hálát érezhetünk az életben. Le kell pucolni a lencséket, és meg kell hallgatni a szívet, mert a szépre vakon és az igazra süketen nem lehet boldogan leélni az életünket.

2016\12\10

A csend hangja

Régen sokat foglalkoztatott az, hogy ki vagyok én - de talán túlzás lenne azt állítani, hogy a mai napig nem keresném erre a választ. Egyértelműt azonban soha nem kaptam vagy találtam.
Azt hiszem, a kérdést tehettem fel rosszul, így inkább elkezdtem csak befelé figyelni. Ez elvitt odáig, hogy amit keresek, az nem egy megnevezhető valami, hanem inkább egy megtapasztalás.
Rájöttem arra, hogy akkor érzem igazán önmagamnak magam, amikor szeretek. Amikor szeretetből beszélek, cselekszem, gondolkozom, akkor nagyon közel érzem magam valami lényegihez. Egy olyan értékhez, amit sosem veszítek el, és amitől egyben értékessé válok.
Minden alkalommal, amikor a szeretet háttérbe szorul bennem valami miatt, akkor egy kicsit elveszek. Akkor vakon cselekszem. Ha pedig nem csak az én látásom homályosul el időről időre, akkor  meg különösen nehéz.
Ami biztató, hogy a korábban említett megtapasztalást nem veszíthetem el, mivel lényegi részem. Ahogy mindenki másnak is. Nem azt mondom, hogy nem kell keresni, csupán azt, hogy időnként elég elmerülni egy kicsit a csendben.

2016\10\23

Életre szóló utazás

Gyönyörű nászutunk volt.

Boldogság tölti el a szívem, ha arra a pillanatra gondolok, amikor először fedeztük fel Marokkó varázslatos utcáit.

Az a kellemes, meleg afrikai levegő, a színek, az emberek. A kis boltok az út mentén, mindent árulva, amit csak el tudsz képzelni. A nyüzsgés, az őrült forgalom, a kaktuszgyümölcsös szekerek.

A piac forgataga, frissen facsart narancslé, és a titkos helyek, ahova „véletlenül” be lehet tévedni.

Végtelenül udvarias, barátságos emberek, életre szóló találkozások, esti beszélgetések. A tetőteraszos menta teázások, és a gőzölgő tagine.

A Nagy Csábító, az óceán, és kávézás a partról. Az öreg kalózkikötő.

Túra Észak-Afrika legnagyobb vízesésénél, és fürdés a permetben, ami előttünk csapódik a vízbe. Majmok, fákon álló kecskék, és mindenhol a sikátorokat járó macskák.

Esti séták a jó levegőn, meghitt pillanatok, amik a mieink maradnak, amíg csak élünk.

Első, egyszeri és megismételhetetlen alkalom volt. Valahol szomorú vagyok, hogy el kellett jönnünk… mintha egy másik világ lett volna. A szívünk egy része valahol ottmaradt, de közben itt is van velünk. Marokkó itt van velünk, belül őrizzük, a felejthetetlen élményekkel… és visszahív.

Az élet rendje az, hogy a dolgok folyamatosan változnak. Mégis vannak pillanatok, amikor megáll az idő. Habár minden mozgásban van, az idő ott, és itt, a szívünkben megállt, és örökké tart. Mi pedig végtelenül hálásak vagyunk azért, hogy ilyen áldásban részünk lehetett. Túlzás nélkül mondhatom, hogy megváltoztatta az életünket. Ha lehunyom a szemem, újra látom… téren és időn túl, újra ott vagyunk.

2016\06\16

Kétélű fegyver

Egyre inkább úgy látom, a szokás a probléma. Vagy éppen hogy a kulcs. Meghökkentő, de időnk legnagyobb részét nem arra használjunk, hogy teremtsünk, tanuljunk vagy épüljünk, hanem... elveszik a szokásaink. Legtöbbször a haszontalan, fölösleges, időrabló szokásaink. Vödörnyi van belőlük, és jó lenne ezt csak úgy kiönteni, de sajnos nem ilyen egyszerű.
Egyenként, egyikről a másikra kell megszabadulnunk attól, ami már csak visszahúz minket, és helyet engedni annak, ami viszont előrevisz. Mert vannak hasznos szokások is, amik segíthetnek céljaink eléréséhez, és még több idő nyeréséhez, amit arra fordíthatunk, ami/aki igazán fontos számunkra.
Most van itt az ideje elkezdeni a munkát, és elkezdeni kőkeményen kiszűrni, minek van helye az életedben és minek nincs. A szokás egy kétélű fegyver, ha jól tudod használni, adni fog, ha pedig nem, akkor csak elvenni.

2016\05\21

Lángok

Ahogy ott állt, és nézte, ahogy szépen lassan a gyerekkori szobája is lángba borul, felismerte, hogy minden, ami életének abból a szakaszából maradt, földi formájában örökké az enyészeté lesz, és csak az maradt meg, amit Ő megőrzött. Az összes szomorú és boldog pillanat tárgyi emléke, egy egész világ bölcsője veszett oda. Minden, ami megmaradt, már csak az Ő emlékezetében lüktet tovább, már ameddig tartana tudja őket, és az idő folyója végleg el nem sodorja őket. Sosem tudott könnyet hullatni azért, ami elmúlt, de most érezte, ahogy ez a része kiszakadni készül belőle, és nem biztos benne, mi az ami, megmarad, úgy érezte, valami igazán fontos van veszendőben, és ez valami kimondatlan szomorúsággal töltötte el. Azt érezte, nincs hatalma az idő felett, talán most először érezte igazán, hogy mennyire nincs.

2016\03\20

Napfelkelte

Tegnap éjszaka virrasztottunk és megnéztük a napfelkeltét.
A lenyűgöző az számomra az, hogy ez minden nap megtörténik. Minden nap ilyen gyönyörűen indul - mi pedig vagy tanúi vagyunk ennek a csodának, vagy nem. De minden nap megvan a lehetőség rá.
Rendíthetetlenül, megállíthatatlanul minden nap felkúszik az égre és beragyogja sugaraival az ébredező várost. Újra és újra megszületik, feltámad, és éltet minket.
Ahogy erre a mi, belső napunk is képes, ez az erő újra és újra megszületik, és mi megújulhatunk. Éreztem, érezted, ez egy új esély, egy új lehetőség, amivel szüntelenül élhetünk. Semmi sem végleges, és minden változik. Mindenre képesek vagyunk.

2016\02\28

Hála

Miért van az, hogy valaminek, valakinek akkor tűnik fel legjobban az értéke, ha átmenetileg nélkülöznünk kell?

Amikor nincs itt, akkor döbbenek rá igazán, mennyi mindent ad, amikor itt van. Különös, nemde? Az apró jelek, néhány kedves szó, a figyelem - apró dolgok, de összeadva olyan atmoszférát teremtenek, ami pótolhatatlan.

Mivel valamiért csak ilyenkor tanulunk, szükségszerű az ilyen helyzetek megtapasztalása. Nem kell vad önostorozásba csapni, nem erről van szó - csupán lehetőségünk van a dolgok átértékelésére. Gondolj bele: mennyi mindent ad Neked igazán a másik, vedd számba, és becsüld meg, mert ezek kincset érnek.

Becsüld meg, és emlékezz erre, amikor hálátlanul viselkedsz, hogy visszatérítsen a helyes útra.

A hála az a dolog, aminek a legnagyobb teremtő ereje van a világon, a hála az, ami megsokszorozza az értékét annak, amiért kinyilvánítod.

Te mennyi mindenért, mennyi mindenkiért vagy hálás?
Ez mutatja meg igazán, milyen gazdag is az életed.

2014\05\30

Manipuláció

Rá kellett jönnöm arra, hogy a maga szintjén, de így vagy úgy szinte mindenki manipulálja a másikat. Nagyon kevés ember az, aki tényleg tisztán, mindenféle előítélet és szándék nélkül szól.
Persze ez nem gond, lehet rá próbatételként is tekinteni. Hiszen mi más erősítené meg jobban a belső meggyőződésünket, érzéseinket, mint azoknak folyamatos konfrontálódása? Folyamatosan figyelemnek kell irányulnia önmagunk felé ahhoz, hogy át tudjuk látni a belső folyamatokat. Tudni kell helyén kezelni a dolgokat - nemcsak azt, hogy ki mit mond és miért, hanem hogy Te miért éppen azt kapod. Én megtanultam már nem kizökkeni ettől. Nem mondom, néha még inogok, de ez is csak erősíti a belső bizonyosságot, aminek építésére hatalmas szükség van, minden egyes embernél a Földön. Ne hagyd magad befolyásolni, de ne is ítélkezz, és mindig figyelj befelé, attól nagyon meg lehet erősödni... és mások is tisztelni fognak, mert megérzik ezt az erőt és tudatosságot.
Szívből kívánok ehhez kitartást!

2014\03\11

Megkönnyebbülés

Van egy erő, ami a félelmekből táplálkozik. Az igazi próbatételek azok, amikor meg tudjuk védeni, és nem hagyjuk befolyásolni magunkat. Ha sikerül, az Élet mindig megjutalmaz. Miért szorongjunk miatta? Miért adjunk teret neki? Elég! Dobjuk félre. Engedjük el. Füst az egész, akkor is, ha néha fojtogató. De milyen jó is végül levegőt venni! Milyen jó is a megkönnyebbülés! Nem volt valóságos, csak elhitette, hogy az.

Minden küzdelem megtérül... a kitartás és az akaraterő jóbarátunk az Úton.

2014\03\02

Feltöltődés

Olyan jó, amikor időnként eltölt az az érzés, hogy most "megérkeztem". Amikor belül boldog és békés minden, az erőfeszítések meghozták a gyümölcsüket, és megnyugvás van. A számítógépes játékoknál azt hiszem, ilyenkor szokás "elmenteni az állást". Itt az ideje a pihenésnek, a feltöltődésnek. Hamarosan újra belevetjük magunkat úgyis az élet forgatagába... olyan jó néha megállni, és egy kicsit kifújni magunkat. Örüljünk magunknak, örüljünk a szeretteinknek, örüljünk mindenkinek, aki része az életünknek, és valamilyen módon gazdagítja azt. Nagyon fontos, hogy tudjunk mindent értékelni: ne csak a jót, hanem a nehézséget is. Minden tud adni, minden által lehet új tapasztalatokat szerezni.

Foglalkozzunk most azokkal, akik igazán fontosak nekünk. Hihetetlenül jó érzés :)

Sok szép pillanattal és élményekkel teli időszakot kívánok mindenkinek!

2014\02\15

Megújulás

Érezni a levegőben, hogy a tavasz megérkezésével a megújulás időszaka köszöntött ránk. Sok minden megváltozhat most, adott a lehetőség, hogy átadjuk magunkat az áramlásnak és a boldogságnak. Erőre kap minden: a hivatás, az emberi kapcsolatok, az álmok. Rengeteg értékes dolog bukkan fel az életünkben, érdemes mindent megragadni. A Nap is végre elérkezettnek látja az időt arra, hogy ehhez megfelelő mennyiségű energiával lásson el bennünket... hiszen már egy kevés szabadban töltött idő is nagy mértékben feltölt. Mi lesz itt még? Te jó ég, nagyon lendületes, izgalmakkal és változásokkal-átalakulással teli időszak elé nézünk! Add át magad neki! ;)

2014\02\03

Áramlani...

Mit is ad egy igazi társ?

Nemes egyszerűséggel: mindent. És ezt nem úgy értem, hogy megfelel valamiféle elvárásoknak. Hanem hogy mindazt, ami az Élet ajándéka számodra, az belőle árad. Ha hagyjuk, ha elfogadjuk azt a szépet, amit egy másik ember adni tud nekünk, teljes szívéből. Belőled pedig természeteséggel jön az, amit Te adhatsz neki. Így alakulhat ki egy gyönyörű áramlás, körforgás. Semmi sem történik véletlenül, az Élet mindig azt adja, amire a legnagyobb szükséged van. Észre kell venni, a jelenben, mindig ott van a lehetőség, ha hagyjuk, hogy megtörténjen... Minden értünk van. Mi, emberek, pedig egymásért.

2014\01\02

Egy új felfedezés

Ma rájöttem egy újabb dologra, hogy miért jó, ha jól ismerjük önmagunk, de emellett túl is tudunk látni rajta. Felfedezni azt, hogy a másiknak is ugyanúgy vannak félelmei, mint nekünk, és abból ugyanolyan félreértett helyzetek következnek. Mert a félelem gondolat formájában gyakran hamarabb érkezik, ráadásul mellékajtókon, mintsem hogy le tudj csapni rá. Ezért fontos az éberség. Hogy mindig tudatában légy annak, ami történik. Ha felismered, hogy a másikkal ugyanaz történik, ami veled szokott, és úrrá lesz rajta valami, amiről tudod, hogy nem ő, még akkor is ott van a tolerancia. Az megértés, az együttérzés. Az, hogy mindezt meg tudjátok beszélni, és rájöttök arra, hogy ezek csak tévutak, illúziók, eltűnő fellegek, mert a lényeg az, hogy vagytok egymásnak ezen a világon, és szeretitek egymást. Összetartoztok. Csak ez számít. A lényeget sosem szabad elfelejteni. Jó ilyenkor látni az arcát, átélni együtt egy ilyen (újra)felfedezést.

2013\12\16

Egy, aki Társad.

Egy, aki belédlát. Egy, aki tükröd. Egy, aki támasz, és aki rád támaszkodhat. Egy aki átsegít és könnyebbé teszi. Egy, aki mindig vár. Egy, aki végig veled van. Egy, akivel annyira boldog vagy. Egy, akivel közösen építetek. Egy, akiért bárhová, bármikor. Egy, aki úgy fogad el, ahogy. Egy, aki társad. Egy, akihez kevés a szó...

2013\12\01

Life of appreciation

Athénban töltött időm valami alapvetőt változtatobb meg bennem.

Felismertem, hogy milyen fontos hálásnak lenni. Mindenért, amit az élettől kapunk: dolgok, élmények, emberek. Minden ajándék. Minden ember hordoz valamit magában, minden ember tartogat valamit számunkra. Minden és mindenki adhat nekünk valamit, és ha hagyjuk, elönt minket a hála érzése, és természetesen jön belőlünk, hogy adjunk is. Olyanok vagyunk, mint a szivacs, ami feltöltődik, majd alig várja, hogy kiadhassa magából mindazt, amit felszívott. Így működik jól, így működik igazán. Miért akadályoznánk hát magunkat abba, hogy áramlás természetes folyamatának részei legyünk? Sokkal könnyebb engedni. Befogadni, majd továbbadni. Az Élet mindig megnyilvánul, és mi ennek a szerves részei vagyunk. Hálás vagyok, mindenért, amit kaptam, kapok, és kapni fogok. Szeretnék minden reggel úgy felkelni, hogy ma mit adhatok a világnak. Gyönyörű, és felszabadult érzés ez. Mindenki a lelke mélyén szeretne adni... fontos az együttérzés, mert ez összekapcsol minket. Szeretünk szeretni és szeretve lenni.

2013\11\24

A zongora

Az ember lelke olyan, mint a zongora.

Csak meg kell tanulni játszani rajta, előcsalni belőle a legszebb dallamokat. Csak Rajtad múlik, mit játszol, megörvendeztetsz-e vele, boldoggá teszel-e a másokat, esetleg tüzet gyújtasz a lelkükben. Jól kell ismerni önmagunk, hogy tudjuk, mikor milyen húrt pendítünk meg, az mivel jár... és ez időbe telik. Azonban a türelem meghozza a gyümölcsét, mert a jó zongoristává válással egyben életünk irányítója lesz belőlünk. Saját boldogságunk forrása a kezünkben van. Mit szeretnél, miről szóljon a dal?

2013\11\14

Elfogadás

Most béke van bennem és teljesség.

Szeretném szinkronba hozni az életemben a szellemi és az anyagi világot. Hiszek az arany középútban. Sokszor éreztem rosszul magam attól, hogy máshova vágytam, mint amilyen állapotban épp voltam, de rájöttem, hogyha megadom magam neki, hogyha nem ellenkezem és nem aggódom, sokkal könnyebb minden. Elfogadom, amit kapok, magamhoz ölelem az állapotot, és így harmónia és nyugalom születik. Meg kell élni mindent, amit a Sors eléd rak, különben csak a harc van, az pedig nem vezet boldogsághoz. Így azonban hálás lehetek mindenért, ami történik, és hasznos felismeréseket élek meg.

2013\11\08

Átminősülés

Szintet léptünk. Olyan, mintha kinyílt volna a tudatunk, végtelen nyugalom árad, és elönt a béke. Határtalan a szeretet érzése. Felsőbb nézőpontból látom magamat, minden csoda és nehézség, amit megéltünk... épített. Új szakaszba léptünk, felnőttünk, és mély bizalommal vagyunk az iránt, ami következik. Érzem, hogy már könnyebb lesz. Légiesből anyag lett. Összetartozunk. Előttünk a végtelen élet és a lehetőségei. Annak is megvolt a szépsége, amit magunk mögött hagytunk, és ennek is megvan, amibe most léptünk át. Szép, új világ tárul fel, és mi kézenfogva indulunk tovább.

2013\11\04

Egyszerű, tiszta boldogság

A szívem beszél, érzem őt és hallom a hangját. Azt mondja, boldog, és én szerelmes vagyok, szerelmes belé és az egész világba! Hálás vagyok, hogy ennyi boldogságot kapok, és hálás, ha adhatok! Szeretnék ilyen egyszerűen és tisztán boldog lenni, és örülni a világnak, az életnek, és mindennek amit csak tartogat!

Ez egészen csodálatos érzés, és így van jól minden! Így igaz és szép.

Nem tudok másegyebet mondani, mert ez túl van a szavakon.