Elvonulás-jegyzetek 2.: Régi - új utak

Azt hiszem, a kísérletező szellemem egy ideje téli álmot alszik. Új utakat kell keresnem, kitaposnom.
Ahogy Ő is mondta, fontos számomra, hogy amit csinálok, az építsen is. Új célok kellenek, az, hogy időről időre létrehozzak valamit.
Mindig is vágytam arra, hogy azokat a fantasztikus dolgokat, amiket megélek, megoszthassam valakivel. Nagyon hálás vagyok, hogy ez megadatott, és hiányoznak az új megtapasztalások. El kell hagyni a komfortzónát.
"Mindig az átmenet a nehéz" - ilyenkor elkezdenek csiszolódni, morzsolódni bennem a hegyek, a völgyek.
Régi és új utak váltják, formálják és ismétlik egymást bennem, néha egymásba fonódva. Nyughatatlan lennék? Nem tudom, de érzem, hogy morzsoldom, aztán épülök, és nem tudom még, mi lesz a vége ennek az egésznek, mármint ha lesz vége, illetve van-e vég, van-e megelégedés? Szerintem van, de nem mindig jár kéz a kézben a kettő. Nem baj ez, hiszen az idő az a legnagyobb illúziómester, hol hosszan húzza a nótádat, hol meg pillanatok alatt fejreállít. 
Nem tehetünk mást, mint hogy keressük az új utakat - és a régit.