Elvonulás-jegyzetek 1.: Egy repülő az égen

Vannak momentumok,  amikor együtt tervezünk, álmodozunk, és függetlenül attól, hogy megvalósulnak-e, megmaradnak bennünk, emlékezünk rájuk. Újra és újra visszagondolunk ezekre a pillanatokra, mert teljessé teszik az életünket. Azt mondjták, hogy a boldogság nem más, mint sok kis részlet összessége.
Szóval ezek a momentumok élnek tovább, mint amikor arról beszéltünk a Gellért-hegyen, hogy amikor felnézünk az égen egy repülőgép húzta csíkra, eszünkbe jutnak a gyermekkori vágyak és tervek, hogy utazni akarunk, és látni az egész világot.
Így élünk tovább egymásban, a képzeletünk, álmaink megosztásával. Eurotrip egy kisbusszal, Bakancslisták, minden hónapban egy idegen nyelvű vers megtanulása és egymásnak elmondása.
Mindezen vágyak a lelkünk legmélyéről szólalnak meg, és kiáltanak felénk. Rajtunk, csakis rajtunk múllik, meghalljuk-e ezt a hangot, és boldogan éljük-e le az életünket, avgy pedig folyamatosan azon morfondírozunk, vajon mi az, ami hiányzik belőle.
"Olyan életet akarok élni, amire emlékezni fogok."