Ma rájöttem egy újabb dologra, hogy miért jó, ha jól ismerjük önmagunk, de emellett túl is tudunk látni rajta. Felfedezni azt, hogy a másiknak is ugyanúgy vannak félelmei, mint nekünk, és abból ugyanolyan félreértett helyzetek következnek. Mert a félelem gondolat formájában gyakran hamarabb érkezik, ráadásul mellékajtókon, mintsem hogy le tudj csapni rá. Ezért fontos az éberség. Hogy mindig tudatában légy annak, ami történik. Ha felismered, hogy a másikkal ugyanaz történik, ami veled szokott, és úrrá lesz rajta valami, amiről tudod, hogy nem ő, még akkor is ott van a tolerancia. Az megértés, az együttérzés. Az, hogy mindezt meg tudjátok beszélni, és rájöttök arra, hogy ezek csak tévutak, illúziók, eltűnő fellegek, mert a lényeg az, hogy vagytok egymásnak ezen a világon, és szeretitek egymást. Összetartoztok. Csak ez számít. A lényeget sosem szabad elfelejteni. Jó ilyenkor látni az arcát, átélni együtt egy ilyen (újra)felfedezést.