Lehet ennyire szeretni valakit?

Én nem is gondoltam volna. Elmosódtak énem határai, valami elveszett, de megszületett helyette egy egészen új, a „Mi”. Ez már egy másik világ, ez, amibe belecsöppentem, ami magával ragadott. Szeretek, és viszontszeretnek – ez egy olyan csoda, amiről eddig csak álmodoztam, most azonban élem, és ráadásul olyan természetesen, mintha mindig is így lett volna – ez benne a leghihetetlenebb.  Már nem érdekel, mi volt, nem kísért a múlt, átadom magam ennek a csodálatos, minden átölelő áramlásnak, mert mellette végre önmagam lehetek – és én még sosem voltam ennyire boldog egész eddigi életemben.

Benne élek, és ő bennem él, és ez már megváltoztathatatlan. Mert olyat adtunk egymásnak, ami örökké való…